Meg egyaltalan nem tertem magamhoz a racsodalkozasbol, hogy milyen csodaszep itt az ösz, amikor hirtelen leesett az elsö ho, de annyira, hogy tegnap egesz nap dölt a pehely Holle anyo parnajabol.
Elöször mindenkepp irok az öszi pomparol, mert ez feltetlen emlitest erdemel.
Eddigi eletem varoslakokent eltem, ezert soha nem volt modom, ennyire testközelböl szemlelni a termeszet valtozasait. A julius friss volt, a sok esö a növenyzetet meg bujabba tette, az augusztus napos es illatos, szeptember hol hüvös, hol langyos, oktober varazslatos. Nekem eddig sz öszhöz mindig valami melankolia tarsult, bucsu a nyari kiülesektöl, a szandaltol es a napszemüvegtöl, de itt most egy uj vizsony erett meg bennem. Talan a gyermekkori kirandulasok kapcsan ereztem ezt a racsodalkozast, hogy milyen szep tud lenni a vilag. Az erdö a szinvilag minden arnyalatat felsorakoztatja, olyan eles vörösek es sargak villannak fel egymas mellett, hogy az ember nem tudja rola levenni a szemet. Es hogy a barna is ennyire szep tud lenni, azt soha nem gondoltam volna. A kertek alatt, a hazunk mögött van egy nagyon szep erdöresz, a fak lombja a barna legmelyebb es legkülönbözöbb arnyalataiban pompazik, es melyseges eröt es nyugalmat araszt. Mult szombaton igazi indian nyar hangulat volt, mesebeli szinek, illatok, a lemenö nap melege polora vetköztette a kirandulokat. Egy napfelkelte olyan szep volt, hogy a korhaz elötti mezönel (amit a fenykep abrazol) a földbe gyökerezett a labam, harom masik jarokelövel annyira csodaltuk a latvanyt, hogy vegül jol elkestem.
Es erre most minden feher, ami egy teljesen uj elmenyt hozott magaval. Az atmenet annyi volt, hogy ket napig minden ködbe borult. Ezt a ho dolgot meg nem tudtam kielvezni, mert csak a korhazbol szemlelhettem a dolgot, de letudtam a szombati ügyeletet. Most irany az erdö, igaz teli szerkot meg be kene szereznem, pl. kesztyüt, hogy tudjak hoembert csinalni.
Amugy mar csak 3 munkanap, es szabadsag. November 5 es 18 között Budapesten vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése