The end

Boldogan jelenthetem, hogy azota poloska mentesek vagyunk. A maradek ruhak uj szinben pompaznak a mosas utan, de borunk barna, szivunk kicsit sajog, amolyan India honvagy van benne de oromtelien varja az europai kihivasokat. India egy igen sokoldalu, csodalatos hely, eletem egyik legjobb dontese volt, hogy vegre meglatogattam. Drága szüleimnek és azoknak, akik aggódtak értem: "Otthon megdöbbenéssel fogadták férjem elhatározását. Drága anyám szeme megtelt könnyel. Apám szemüvegén keresztül ijedten nézett ránk, és szó nélkül bement a dolgozószobájába. Térképpel jött vissza: -Ide nézzetek, itt van Kalkutta. Tudjátok, mi vár ott rátok? Nézzük csak a lexikont. Azt írja, hogy a forróság európai embernek kibírhatatlan. A monszun esőzés után a levegő megtelik baktériumokkal, és a gőzös kipárolgás, a malária a legerősebb embert is leveszi a lábéról. Te, Rózsám nem fogod bírni azt a pokoli klímát!... Aztán a hosszú hajóút! Tudjátok, mit jelent az a Vörös-tengeren átkelni? Két oldalon sivatag környékezi, ahonnan gyilkos szelek ontják a forróságot. Mindketten a halálba rohantok! Nem szívesen hallgattam ezeket a komoly ellenvéleményeket, és szerettem volna elhessegetni Indiába való vágyódásom álomképeivel. De én nem tudtam apán érveivel szembeszállni, nekem nem állt rendelkezésemre másik lexikon, mely azt állította volna, hogy Kalkutta klímája mégsem olyan kibírhatatlan, és a Vörös-tengeren sem halnak meg mind az utasok. Éreztem, hogy szüleim szeretete szólal meg mind aggodalmaikban, és most nem akadémikus vitáról van szó. Két érztés küzdött bennem. Láttam férjem nagy lelkesedését, égett bennem is a kíváncsiság, hogy ismeretlen világot lásak, de sinte göcsösen ragaszkodtam szüleimhez, gyermekkorom emlékeihez. Milyen jó lenne, ha mindez változatlanul velünk jöhetne Indiába, szüleim, testvéreim, a lőcsei várfalak, az utolsó lábas ház, melynek ablakából néztem a körteret, a boldog, csendes világot. Vacsora után sokáig fennmaradtunk. Én már lángolva a lelkesedéstől magyaráztam apámnak: ha annyi angol megél Indiában kétszáz év óta, miért kell éppen nekem és Gyulának ott meghalnia? .... Apa is el akarta titkolni meghatottságát, de felém áradó végtelen szeretete az ő férfias pillantású szemébe is könnyet csempészett. Megfogta két karomat, kissé eltartott magától, sokáig szótlanul nézett, azután csak annyit mondott: "ISten veled Rózsám, áldjon meg az Úr. Ne sírj, látod, én se sírok - és csupa zokogás volt a hangja - Isten veled örökre, mi már nem találkozunk az életben többé soha..." .... "Tagorétól érzékeny búcsút vettünk. Szantiniketán teljes létszámban kikísért az állomásra. Amikor a vonat elindult, felcsendült a diákok szomorú éneke, a szantiniketáni himnusz. Az utolsó hang, amely a fülünkhöz ért, a Sasztro Mohasai ideges kacagása volt. Bombayben szálltunk hajóra. Kifelé jöveet 17 napig tartott az út a Pilsnán. Három év alatt ugyanaz a hajótársaság 11 napra rövidített le a menetidőt. Victória volt a hajó neve, amely vitt bennünket a hullámzó tengeren. Minden nappal közelebb értünk Magyarországhoz, Budapesthez, Lőcséhez. Körülöttünk európai nyelvek csendültek, s a gép zakatolása, zúgása minden pillanatban a fülünkbe ordította: európaiak vagytok, és Európába rétek haza. S hirtelen megilyedtem a gép dübörgésétől. Mi vár ránk otthon? A gép Európa. A szokott szürke egyformaság, és semmi szín és semmi poézis, és semmi meditálás, csak munka, csak robot, csak hajsza a pénz után, csak viaskodás a megélhetésért. A két kezem rákulcsolódott a hajó karfájára, és kimeredt szemmel néztem visszafelé, és szinta féjt a szívem a kék vizek után. MÁr a Földközi-tengeren jártunk, a hullámok szürkéks és piszkosak. És szemem előtt felvillant a Tádzs Mahall szűzi márvány fehérsége, a darzsillingi temetőben egy hortenziával borított sír, a kasmíri íriszek és a szantinitekáni rigók édes füttye. Hírtelen a szívembe nyilallott, szorítottam a hajó karfáját, és könnyes lett a szemem. Honvágyat éreztem India iránt. India!... A csodálatos India! Amit ilyesztőnek, érthetetlennek, ostoba babonának tartottam, most minden megszépült elöttem. A nap vörösen hanyatlott le a szürke tengerbe. Vörössége egy izzó vörös lángolást varázsolt szívembe: a bengáli tűz csillogását. Bengáli tűz!... Bengáli tűz, melynek fényében Siva isten tovább táncol a Kaliásza hegy tetején. Március 28-án értünk Budapestre. Esett az eső. Csupa sár volt az utca..." 1931 G. Hajnóczy Rózs: Bengáli tűz

Ami kimaradt

Az utbol persze sokminden kimaradt, igy vissza kell menni. De most meg gyorsan papirra vetem, ami a blogbol kimaradt. Szamomra az emberi kapcsolatok voltak a legmeghatarozobbak Indiaban. Ennyi erdekes emberrel, eletuttal es eletfelfogassal egesz eletem soran nem talalkoztam. Nagy elmeny volt a latogatas a buddhista iskolaban, ahol szegeny eszak indiai gyerekeknek biztositottak igen jo tanulasi korulmenyeket. A gyerkocok annyira orultek nekunk, hogy egesz nap jatszottunk, es alig akartak elengedni. Deepak egy igen okos kisfiu, aki orvos akar lenni. Elhataroztam, hogy segiteni fogom ebben a celjaban. INdiaban sok a raszorulo, mindenkinek nyilvan nem segithet az ember, de ha hallgat a megerzesekre, megsugja a szive, hol kell igazan a segitseg. Egy jo baratom Del-Afrikabol, Bruno kifizette egy fiatalember mutetjet, aki eloot felrobbant egy gazpalack meg 6 eve, azota fel sem tudta emelni a fejet, mert hozzaegett a bore a mellkasahoz, azota koldul, es drogozik a fajdalom miatt, Indiaban sok a koldus es a gyermekmunka, amit megprobal az ember nem tamogatni, de sokszor van olyan szituacio, hogyha nem adsz semmit, akkor aznap az a kisgyermek nem eszik semmit, vagy megverik, mert nem keresett egy rupiat sem. Egy szep elmeny volt, amikor hazafele setaltam, es az uton meglattam egy bocit fekudni, azt hittem, hogy mar nem el, de kozelebb menve konstataltam, hogy meg lelgzik. Ket tibeti leanyzo mar sajnalkozva szemlelte. En tudogyulladast diagnosztizaltam (mely kesobb helyesnek bizonyult :) Javasoltam, hogy kerssunk allatorvost, nem tudtam, hogy ez letezo fogalom-e itt, de vegul is megtalaltuk, o megszervezte a mentest, es a boci biztonsagba kerult. Az egyik leany tibeti asztrologiat, a masik tibeti medicinat tanult. A masik nagy talakozas a vallasokkal tortent, harom nagy vallassal kerultem testkozelbe. Szivemhez a buddhizmus all a legkozelebb, de nem is vallaskent, hanem eletmodkent. Nagyon bolcs es tiszta eletu szerzetesekkel talaloztam, es jo utravalot adott a szerzetesek altal tartott meditacios utmutatas. A dalai lama szerint, ha minden 9 eves gyermeket megtanitanank meditalni, a Fold sokkal jobb hellye valna, es nem lenne a jovoben haboru. "A boldogsaghoz nem vezet ut, az ut maga a boldogsag." Buddha

The big bed bugs story

Tehat beazonositottuk a gonosztevoket, es felallitottuk a haditervet. Az osszes ruhat elvittuk a mosodaba, ami egy masik varosban tartozkodott, igy telepakoltuk a riksat gonceinkkel. A bogarak elpusztitasahou legalabb 80 fok kell, de Indiaban hideg vizzel mosnak, igy hosszas kommunikacios vesszofutas kerekedett, hogy akkor mindenkepp hasznaljak a szaritoprogramot, mely ugyan csak 60 fokos volt, de tobb a semminel. Vettunk egy flaska rovarirtot, es minden mast atfujtuk vele. A szallast kontaminaltsaga miatt le kellett cserelni, ezt lekommunikaltuk a tulajjal, aki nem ajanlott fel masik szobat, igy uj kvartely utan kellett nezni. KOzben az udvarra kieritettuk a polifomra a cuccokat, es speztunk, a szemlelodo nenikek el sem tudtak kepzelni, mi a fityfene folyik itt. Az uj szallasra dekontaminalt felszerelessel erkeztunk, magunkat is lespayztuk, alapos zuhanyt vettuk, az egesz testunkket bekentuk razofolyadekkal, mivel torulkozonk nem volt a ventillator alatt szaritkoztunk, az utolso goncoket kidobtuk, es felvettuk az uj ruhat, melyben az elkovetkezo napokat toltottuk bugyi es cipo nelkul. Ez az akcio a fl napot kitoltotte, igy mamorban uszva adtuk at magunkat a furdozesnek. Annyira elegedettek voltunk magunkkal, hogy este ellatogattunk a parton levo draga etterembe. A viszketest gin tonikokkal igyekeztuk enyhiteni. Mivel egesz Indiaban nem ittam alkoholt, ezert gyorsan a fejembe szallt, es csak arra emlekszem, hogy boldogan szaladgalok a tengerparton. A karmam gyorsan utolert, mert masnap reggelre meg tobb csipesenyom ektelenkedett a testemen. Azon tul hogy igen viszketett, lelkemben is kellemetlen erzesek lettek urra, mert arra a kovetkeztetesre jutottunk, hogy az akcio ellenere eletben vannak barataink. Amit semmikepp nem akartunk, az a poloskak hazahozasa, ugyanis ha bekerulnek egy lakasba igen nehezen lehet toluk megszabadulni. Igy meg radikalisabb lepesre szantuk ra magunkat. Kidobtuk a csudajo, csudasok emlek kototte hatizsakunkat es mindent, ami bed bug rejtekhelyul szolgalhatott. Elhasznaltunk meg 4 doboz rovarirtot (az India felett amugy is hezagos ozonpajzson ujabb lyukakat ejtve, de hat ez veszhelyzet volt), a szobat megint le kellett cserelni. Egy nagy szineszi koprodukcio reven eloadtuk, hogy nekem faj a fejem, ezert egy csondesebb szobara lenne szuksegunk, mivel betegsegrol volt szo igen segitokeszek voltak. Persze amikor negyedszerre mentunk le a boltba rovarirtot venni, es a teton spreztuk at az utlevelet, polifomot, penzt es egyeb tenyleg nelkulozhetetlen dolgokat, lebuktunk, de jofejek voltak, s azt tanacsolta a gazda, hogy hagyjuk a teton a napon a dolgokat, akkor biztos kimennek abogarak. Igy is tettunk, mert felo volt, hogy mi is rovarirtomergezest kapunk. Hullafaradtan rogytunk a tengerpartra. Azon tanakodtunk, hogy az osszes ruhat otthagyjuk a tisztitoban, ez egy igen fajo pont volt, mert az ut soran igen szep es sok ruhadarabra tettunk szert, melyekhez mar jo sok emlek fuzodott. Vegul ugy tontottunk, hogy nem fair csak ugy otthagyni oket, illetve meg par dolgot be kellett szerezunk a varosban, igy visszamentunk. Kozben konstataltuk a teton, hogy a maradek dolgokat kiraboltak. Szerencsere a fontos dolgok megvoltak, de az utolso dofes az volt, hogy az ajandeknak szant ekszereket es az en kontaklencsetokomat :)? elcsentek. Ezen a ponton Revina egy kisebb idegosszeomlast kapott, amit az utolso morzsa charassal igyekeztem stabilizalni. Ekkor mar paranojasak voltunk, es minden mozgo kis barna elolenyre bed bugskent reagaltunk. A masnapi indulasik mindekepp eliminalni kellett oket, nem kockaztathattunk. Vegul visszamentunk a ruhakert, a mosasert 10 eurot fizettunk fejenkkent, majd nagy szortirozas kovetkezett es a legfontosabb es legkevesebb helyet foglalo ruhakat zart zacskoba tettuk, a csodaszep takarok es puloverek szoba sem johettek. Majd vettunk egy ujabb telefontototot Revinank, (mar a masodikat) egy olcso taskat, es megtepazott idegeinkel bogarmentes alomba zuhantunk. Masnap luxus korulmenyek kozott visszavonatoztunk Delhibe. Mivel masra nem volt jegy, igy a legkondicionalt, haromszori inycsiklandozo etkezest magaba foglalo csak 30 oras expresszel szeltuk at Indiat. Poloskak helyett csotanyok kisertek utunkat, de ok legalabb nem transzportalhatok. Ez az egesz amokfutas igen nagy tanulsagkent szolgalt, arrol, hogy mi az ami fontos, hogy milyen konnyen esik a fogyasztoi tarsadalom aldozatava az ember, hogy hallgatni kell a megerzesekre, hogy a karma gyorsan visszavaghat. A szortirozas utan egy kis zacskoban elfertek a cuccaink, es egy szal ruhaban boldogok voltunk, elotte igen nagyra duzzadt hatizsakaink alatt roskadoztunk. Az a tied ami a szivedben van, meg a tested sem te vagy, amivel azonositjuk magunkat, es sok szenvedesre adhat okot. Szoval csomagjaink megfogyatkoztak, elmenyeink megszaporodtak, es a vonat befutott Delhibe. Mivel a fovaros eddig kimaradt, 6 ora mulva indult a repulo, igy beneveztunk egy riksas varosnezesre, amelynek soran majdnem sikerult eltevedni egy muszlim templom komplexumban. Amikor az utolso indiai vacsorat fogyasztottunk csevelybe elegyedtunk egy belga sraccal, aki epp most erkezett. Boldogan meseltunk neki az atelt elmenyekrol, a tippeket egy zuhanyzasi lehetoseggel halalta meg, igy illatosan erkeztunk a Gandhi repterre ejjel kettokor. Masnap kisse aluloltozotten, papucsban es a repulorol elcsort takaroval erkeztem nemet foldre (a kontaminalt ruhadarabok bezacskozva vartak a magas hofoku mosasra).

A cel maga az ut

Pont egy hete taposok ismet europai foldet, a Del-Nemetorszag es Svajc okozta kontrakultursokkot ki kellett hevernem, igy eltelt egy kis ido mire hirt adok az utolso indiai hetekrol. Tehat ott tartottam, hogy Aritsarban eltoltottunk negy varazslatos napot, majd ellatogattunk a vasutallomasra, hogy megvegyuk a vonatjegyet Varanasiba, a szent vaosba, ahova igen huzott a szivunk. Harri, finn srac mondta, hogy nem lesz az olyan egyszeru, altalaban hetekkel korabban meg kell venni a vonatjegyet, mivel ez nem osszeegyeztetheto a spontan utazasi szokasainkkal az ugy nevezett Tatkal megoldast valasztottuk. Az indulas elotti napon van nemi esely arra, hogy pluszpenz elleneben extra jegyet vasaroljon az ember kivant vonatra. Ehhez 10 orakor a palyaudvaron kell lenni, es a nagy nehezen kitoltott nyomtatvannyal sorban allni, legalabb egy orat. Miutan olyan akadalyakokat is lekuzdottunk, hogy le kellett fenymasolni az utlevelunket (volt egy erre szakosodott csipszarus a kozelben), es kialltuk a lassu sort, kozolte velunk az angolul erthetetlenul beszelo penztaros, hogy megsins, es nem is lesz egy darabig jegy Varanasiba. Osszeszorult a szivunk, es lazasan gondolkodtunk a B terven, mikozben a mogottunk kigyozo sor turelmetlenkedni kezdett. Revinaval egyszerre tamadt az az otletunk, hogy akkor menjunk a tengerpartra Goaba. En biztos voltam benne, hogy ugysem lesz jegy, igy az eselytelenek nyugalmaval bemondta az uj uticelt. Es lass csodat, meglett az alvovagonos jegy az Indiai Ocean partjara 8 euronak megfelelo rupiaert. Boldogan elfogyasztottuk az utolso szent dalt es rizspudingot, es rovid alomra hajtottuk fejunket, majd hajnalban elriksaztunk az allomasra, es kezdetet vette a 40 oras expressz utazas. Mar meg nem allhatom, hogy errol bovebben szoljak. A vonat olyan volt mint egy lepukkantabb regi magyar szerelveny, tisztanak nem epp mondhato, egy felso es kozepso halohelyet mondhattunk magunkenak, a felso volt a nyero, mert a kozepsot napkozben fel kellett hajtani, hogy ulni lehessen az also reszen. Egy kedves ket kisgyerekes csalad valamint egy indiai angolul nem beszelo utazotarsasag koreben szeltuk a kilometereket. Nalam a nem tudok mar magammal mit kezdeni melypont a 15 oraban jott el. Ekkor utra kerekedtem, hogy valami harapnivalot keressek, igy a konyhaban lyukadtam ki. A szemelyzet epp a vacsorat keszitette, ugy ereztem, tennem kell valamit, igy besegitettem. A tojashamozas es a fozelekesdobozok bealufoliazasa volt az en feladatom, igen orultek a hathatos segitsegemnek. Amugy a szakacsok es pincerek teljesitmenye elkepeszto volt. Az amugy is nagy hosegben helyben sutottek a csapatit, es foztek a rizst meg a dalt, a teat, kavet, finomsagokat felkinalo emberek felorankent rohangaltak vegig a szuk folyosokon. A megallokban pedig gyumolcsot, del-idiai finomsagokat kinalo arusok pattantak fel a jarmure, es villamgyorsan kinalatk portekajukat. Mi voltunk az egyetlen feher emebr a hosszu vonaton, de semmi problema nem akadt, mindenki igen kedves volt velunk, de azert euforianak minosult, amikor ejjel vegre megerkeztunk Margaoba, es hosszas riksas alkudozs, es szallaskeresgeles utan megerkeztunk a legluxszusabb szallasra az egesz ut soran. Meleg vizben lezuhanyoztunk, meg a wc is mukodott, rendeltunk az agyba vacsorat, bekapcsoltuk a legkondit, es mikozben a tv-ben Indiana Johnest neztunk, boldog alomba zuhantunk. Masnap koran keltunk, hogy felfedezzuk a varost, ami egy nagy, eleg sok nyugati baromsagot arulo markettel, egy szep parkkal, katolikus portugal stiluso templomokkal, portugalul beszelo idos emberekkel dicsekedhet. Goa portugal gyarmat volt, itt kotott ki Vasco de Gamma, es ennek meg eleg erosen nyomat viseli a videk. Kicsit olyan volt mint Portugaliaban, palmafak, azulejo csempe, a taxikon Jezus es Szuz Maria logott, es kedvesen Bom diaztak vissza az emberek. Mivel Margao tengerparttal nem buszkelkedhet, ezert folytattuk utunkat a kituzott cel, Palolem fele, melyrol azt hallottuk, hogy meg a legkevesbe elturistasodott strandja Goanak. Egy oras varazslatos, tropusi tajakon atropito buszut utan vegul izzadtan, tengerre ehezetten megerkeztunk a faluba. Elso utunk a tengerhez vezetett, es annyira euforiaba kerultunk, hogy ruhastul a vizbe vetettuk magunkat. Oriasi hullamok, vilagos foveny, egig ero palmafak, napsutes, langyos ocean, keves furdozo, tehenek a parton. En sirtam oromomben. Kedvezo szallas is akadt iziben. A teraszunkra belogtak a leanderek es a palmak. MOndjuk olyan kicsi furdot, mint itt volt, meg soha nem lattam, akar a wc-n ulve lehetett egyszerre tusolni is. De ez tokeletesen mindegy volt. Elfogyasztottuk a frissen fogott halebedet, es megkezdtuk a delutani furdozest. En gyorsan tajekozodtam a Baywatch szemelyzettol, hogy vannak-e capak, ok megnyugtattak, de annyira nem volt senki a vizben, es olyan oriasi hullamok voltak, hogy 200 meter utan inaba szallt a batorsagom, es ereztem, hogy az ocean a fonok. A part kozeleben elveztem a hullamok dobalasat. Annyira szep volt minden, hogy kezenfekvo volt, hogy valami tortenni fog. Igy is lett, mondjuk biztos uncsi lett volna negy napon at fetrengeni a parton. Masnap Revinan viszketo csalankiutes szeru borelvaltozasok jelentkeztek. Elso diagnozisom allergias reakcio volt a napfenyre, az igen sos vizre, melyet a homok iriitacioja fuszerezett. De masnapra csak rosszabb lett a helyzet, es csaknem az egesz testet elboritottak a piros foltok. En eppen egy erdekes freiburgi etnologussal folytattam csevelyt az idiai turakrol, amit tervez, amikor Revina, nem birta tovabb a viszketest, es be kellett mennunk a surgosegire. Az indiaiak, ha betegsegrol van szo, nagyon segitokeszek. Egy igen beszedes, es magat orvosnak velo taxis elvitt minket a kozkorhazba, ami egy meglepoen pozitiv elmeny volt. Rogton fogadtak minket, egy fiatal orvos megvizsgalta Revinat, es felvette az anamnezist. O is allergianak velte, de valojaban goze sem volt. kozosen arra jutottunk, hogy antihisztamint injekciot kell adni, ezt megtoldotta meg egy kis hydrokortizollal, amit igen csinos egyenruhat viselo noverek adtak be az izomba es a venaba. Revina annak ellenere(vagy epp ezert), hogy nover, nem egyszeru beteg, igy en fogtam a kezet a beavatkozas soran. Javasoltak, hogy maradjon bent ejszakara, de en vallatam az otthoni obszervaciot, igy elmehettunk, a patikaban beszereztuk allergia gyogyszert, es viszketes elleni razofolyadekot. Az akcio adrenalinkiaramlasa reven rogton csillapodott a viszketes. Majd gondolkozoba estunk, hogy mi lehet ez, es arra jutottunk, hogy ez minden elfojtasunk ellenere, biza bogarcsipes lesz. Az internet segitsegevel beazonitottuk, hogy a garazda az ugynevezett bed bug, alias Wanzen, alias agyi poloska, amit en latni veltem a csomagjainkon utkozben. En eddig nem sokat tudtam eme eloleny letezeseerol, de most mar igazi szakertonek mondhatom magam. Az internetes remsegek olvasasa utan kisebb sokkot kaptunk. Valosinuleg az amritsari kozszallas soran ferkoztek a taskankba, es itt elolopoztak, es elkezdtek szivni a verunk, mert hogy masnap az en testemet is elleptek a maculo papullozus borelvaltozasok. En mar higgadtabban reagaltam a dologra, es nem igenyeltem korhazi kezelest. Radikalis tettre szantuk ra magunkat, rovarrtas ezerrre´l.

Gandhi szuletesnapi partija a mennyben

MOst meg kell hogy szakitsam az idorendes beszamolot, es feltetlenul hirt kell hogy adjak az egyik legimpresszivebb elmenyrol az indiai kalandozasbol. Az egyik legkellemesebb buszuttal attettuk szekhelyunket Daramsalabol Amritsarba, Panjab tartomanyba, ami a leggazdagabb megyeje indianak, ennek megfeleloen az utak igen ujak voltak, mondjuk a busz kevesbe, igy minden kisebb katyu soran felo volt, hogy osszeroppan, az ut elso szakasza soran igen tomve volt a jarmu, igy egy indiai poronty fekudt az olemben, de a valtas utan (aminek soran nekunk kellett a csomagjainkat a busz tetejere pakolni, es mikozben egy francia es egy finn srac epp a 3 meter magas teton volt, elindult a sofor, igy majdnem leestek, de jajveszekelesunk megallasra kesztette a jarganyt. Ezek a helyzetvaltoztatasok mindig olyan izgalmasak es europai szemmel meghokkentoek, hogy meg nem allhatom, hogy ily reszletesen beszamoljak roluk. Szoval a masodik busz meg elkepesztobb allapotban volt, de mindenkire 3 ules jutott (valoszinuleg azert mert a tobbiek a mellettunk elszaguldo nemileg gyorsabb jaruvon lehettek). A lemeno nap fenyeben es 35 fokban gyonyorkodtem a szik varosokban es emberekben. Ugyanis ez egy szikek lakta videk. Talan mar irtam errol a vallasrol, ami talan a legnagyobb benyomast gyakorolta itt ram. India lakossaga kb 1%-a szik, ami egy a 15. szazadban letrejott vallas, a kasztrendszerrel szembeni lazadas reven, egy istenben hisznek, de a karma es reinkarnacio kozos a hindu es budhizmussal. A vallas alappillere a tiszta elet es az adakozas. Ez valoszinuleg egy jo recept, mert a szikek eleg sikeresek es igen szepek. Ilyen gyonyoru gyerekeket, noket es ferfiakat egyrakason ritkan latni. Ugy erzem magam, mint egy National Geografic filmben. Teht sikerult a 300 km-t 8 ora alatt megtenni, igy naplementere Amritsarban voltunk. Utkozben osszehaverkodtunk a finn sraccal, akivel sikerult 3 hasonloan hangzo magyar-finn szot talalni (kez, viz, tuz), igy velunk tartott. Volt egy emlekkep az LP-bol, hogy a Golden Tempel (ami a videk fo latvanyossaga) teruleten akad szallas zarandokoknak es turistaknak, igy ide iranyitottuk riksankat. Es olyan dolog vette kezdetet,a mit nehez szavakba onteni. A Golden Tempel a szikek es sok Indiai fo vallasi szimboluma, egy csodaszep szent vizen uszo csillogo palota, 750 kg arannyal, es naponta szazezer zarandokkal. Az arany templomot csupa feher marvany epulet veszi korul, annyira marvany, hogy napkozben a szikrazo fenyben majdnem kifolyik a feherember szeme. Minden nagyon tiszta es apolt, az zarandokok mindenfele a foldon alszanak, gyonyoru park veszi korul a komplexumot, mindenki mezitlab van, es mosolyog. Kulfoldiek nem nagyon vannak, de mivel nagy becsben vagyunk tartva, igy egy donacion alapulo szallast kialakitottak nekunk, ahol kb 20 agy van egy nagy helyisegben, szik orok vigyaznak rank, es kulon furdonk van, mikozben a szikek kint alszanak a szabad eg alatt a csipkefalak kozott. Elkepeszto fotok szulettek, maint a sok csodaszep es csodaszines ember elheveredik a foldon es alomba merul. A nagy adakozas csodaja az oriasi ebedloterem, ahol ingyen barki barmennyit ehet a nap 24 orajaban az egyik legfinomabb indiai etelbol. Erkezesunk napja egybeesett a nemzeti unneppel, Mahatma Gandi szuletesnapjaval, ami meg szinesebbe tette az egeszet. Mondjuk itt minden nap unnep. Mikozben a fantasztikus eledelt fantasztiikus emberek tarsasagaban fogyasztottuk a fantasztikus arangycsoda toveben, hirtelen mindnyajunknak az az erzese tamadt, hogy ilyen lehet a menyorszag. Ha minden ember olyan lenne, mint ez a sok ezer itt, nem lenne problema a foldon. Errol az etkezesrol meg kell probalnom beszamolni. Annyira jol szervezett, hogy minden nemet fejet hajthat elotte. Belepsz a csodaszep marvany komplexumba, kezedbe adnak egy fem tanyert egy poharat es egy kanalat, majd betessekelnek a hatalmas ebedlobe, itt helyet kinalnak a foldon egy hosszu szonyegen, a tanyeradba pillanatokon belul belevarazsolodik a dal (csipos lencsefozelek), rizs sajtdarabokkal, csapati (pitaszeruseg) es a vilag legfinomabb rizspudingja (teljesen fuggosegbe taszitott). Mindez egyszerre 1000 embernek. A legjobb a vizadagolo keszulek, amivel osztjak a vizet. Onkentesek vegzik profi modon az adagolast, es mindenbol annyit eszel amennyit csak akarsz, ha csapati kell, csak osszeteszed a kezed, es belepottyan egy. De tenyleg, amint kimondod, hogy de jo lenne meg egy kicsi rizspuding, rogotn ott terem egy mosolygos ember, es belekanyarintja a talacskadba. Naponta 60-80 ezer zarandok etkezik itt. Es tobbszaz ember vesz reszt a munkalatokba onkentes alapon. Mi is kivettuk a reszunkat a dologbol, es fokhagymatpucoltunk szik asszonysagok tarsasagaban (ez tisztara olyan, mint a tollfosztas, csak epp nem igen beszeltuk egymas nyelvet), mosogattunk, ami annyira elvezetes, hogy majdnem sorba kell allni erte. A fiuk 3 oraz at kanalat gyujtottek, ami azt jelenti, hogy a tavozo etkezoktol meg kellett szerezni a kanalat, aztan a piszkos edenyek bekerulnek az emberi gepezetbe, es elkepeszto iramban adogatodnak kezbol kezbe, mikozben tisztara pucolodnak. A munka vegeztevel jon a csai, ami szinten a legfinomabb fajtabol valo. MIndekozben mindenki odavan ertunk, es nem gyoznek halalkodni hogy itt vagyunk, es hajtogatni hogy milyen szepek vagyunk (ezt a nok teszik). A csaladi fenykepek szama, amin rajta vagyunk hatalmasat nott. Ennyi szeretetet mint itt egy nap alatt normalisan egy ev alatt kap az ember. MOndjuk ez neha mar az abnormalitas hatarat surolja. Egyik este Daniellel setaltunk, kis idore elhagytuk a komplexumot, es a kevesbe tiszta es mennyei utcakon setaltunk, az ut soran tobbszor a segitsegunkre siettek, hogy mit keresunk, es mit javasolnak, majd egy oreg szik bacsi jott oda hozzank, aki szemmel lathatoan nagy exsztazisba kerult lattunkra. Tobbszor megolelt minket, halalkodott, majd igen furcsan kezdett lelegezni, meg akarta csokolni a labunkat, es elsirta magat. A sotetben egyedul nem tudtuk eldonteni, hogy fussunk vagy adjuk at magunkat az emberi kapcsolat csodajanak. Majd mindnyajunkat a keblete olelt, es fajo bucsut vett tolunk. Masnap talakoztunk vele megint, es kiderult, hogy nagy tiszteletnek orvendo szik atyafi, aki kivurol tudja az egesz Guru Grandth Sagabot, a szent konyvet, es nagyon jo ember. Az biztos, hogy nehez lesz visszaszokni Europaba, az itteni mosolyaradat utan. Revinaval setaltunk az angol katonak altal legyilkolt indiai martirok emlekere allitott gyonyoru parkban, maikor egy hatalmas osztalyba botlottunk, a 11-14 eves gyerkocok a tanarokkal a fuben tanultak. Mikor meglattak minket rogtok udvrivalgassal odaszaladtak hozzank, es addig nem elgedtek, amig mindent meg nem beszeltunk, megoleltek minket, es elkeszult a jo sok kozos foto. Tegnap ellatogattunk a pakisztani hatarhoz, ami nevezetes az orsegvaltasi ceremoniajarol. Hat ez elkepeszto volt. Azzal kezdodott, hogy indiai lenyok szaladgaltak az indiai zaszloval, majd hatalmaj buli kerekedett, lanyok nagy tancot roptak, mikozben a sok indiai prominencia, koznep es kulfoldi turista (akiknek a legjobb helyeket tartottak fent) bamulta a showt es a legyezoszeruseget a fejukon viselo csodaszep indiai katonakat. MIvel szemmel lathatoan jobban ereztek magukat a tancolok, mint a nezok, igy Revinaval bevetettuk magunkat, es roptuk a leanyzokkal, akik persze jottunkre extazisba kerultek, es nem gyoztek minket ajnarozni. Egy kicsit furcsan ereztem magam, mikozben tobb ezer ember bamult, hogy indiai kis es nagylanyok fenykepeznek es olelgetnek. A mozgas utan jott az igazi produkcio, amikor is a legyezofejuek nagy hacacareval es nagy dobbantasokkal be es felvontak a zaszlot, mikozben egy David Hasselhof szeru indiai ficko buzditotta a tomeget hazafias kialtasokra, az egyenruhas iskolasok arcarol leritt a nagy hazaszeretet, es megismertuk India nacionalista arcat. A pakisztani reszt csak reszben lattuk, az ottani katonak egzotikus fekete dresszt viseltek, es hasonloan nagyokat dobbantottak. Az amuldozas utan egy szlovak lannyal es egy walesi fiuval bovult csapatunkkal visszatertunk csodapalotankba, hogy atadjuk magunkat a tovabbi amulatoknak. Ja es a hely, ahol annyi spiritualitas es ahitat van mint a Notre Damban es a Sagrada Familaban egyuttveve teljesen ingyenes, es amikor kisossza az arany templombol a kezedbe nyomnak egy igen finom szent desszertet. Nagy vonalakban ennyi mara, holnap vonatra pattanunk, es harminc valahany ora alatt eljutunk Goaba a tengerpartra.

Hare Krisna, hare Siva

Namaste az utolso daramsalai napon. Az ido is bucsuztatasunkra visszavaltott monszunra, es egesz nap felhokba burkolodzott a videk, de neha egy egy kosza napsugar atferkozott a feher fellegeken. Igen misztikus benne lenni a felhoben, es gyakran az orrodig se latni. Es ez mindig jo kifogas az adott kellemes heleyen meg egy kis idot eltolteni, meg egy mezes citromos gyomberteat felhorpinteni, meg egy csevelyt lefolytatni, vagy meg egy makramet elkesziteni. De tevekenysegeimnek sora sok hasznos elemmel bovult. Daramsala es Mcleod Ganj a tanfolyamok, kepzesek es workshopok hazaja. Nem sikerult visszafognom magam, igy elvegeztem egy tibeti masszazs kepzest, egy nyaklanckeszito muhelyet es egy egesz hetes akupresszura tanfolyamot. MIndert halas vagyok a sorsnak. Szereztem egy pillekonnyu jogamatracot, es minden reggel a felkelo nap fenyeben a teton vegeztem a gyakorlataimat. Aztan a konyhankban foztunk reggelit, es kezdetet vehette a nap. Olyan szenvedelyekre tettem szert, mint a portrerajzolas, kundalini gyakorlasa, hennazas, es a kornyezetemben megbetegedett emberek kuralasa. Igy sokakat vegigmassziroztam, es az akupresszura tudasomat is izzitom. El tudnam magamat amolyan utazo orvoskent kepzelni, a mivel szinte mindenkinek van egeszsegugyi problemaja, amit termeszetes modszerekkel jol helyre lehet billenteni. Az itteni konyvtarban raakadtam egy szuper konyvre, amiben sok jo tipp van a taplalkozas terapiarol. A szocialis eletbol sincs hiany, de errol majd legkozelebb, mert most irany a japan vacsora!

India VIII

Annyira le vagyok maradva az esemenyek felgonygyolitsevel, hogy most bele kell huznom. Tehat ott tartottam, hogy megint Lehbe csoppentunk (mint ket kanal). Amikor kielegitettuk ottani vagyainkat, mint pl. a motoros tura a kozeli kolostorokba, vacsora indiai baratainknal, jogatudas tokelesitese es a az etlap hianyzo elemeinek kiprobalasa, akkor keszen altunk a tovabbhaladasra. Ez persze ismet kisebb nagyobb kihivast jelentett. Kineztuk a legkenyelmesebb buszt, es ejszaka utra keltunk, velunk tartott ket torok cimborank, akiknek Delhi fele kellett venni az iranyt, mivel a vizumuk lejarofelben volt. Az ut 18 orasnak volt igerve, vegul 24 lett belole. Az ejszaka hamar elszallt, az iszonyat hideg ellenere, es a reggelit a hegysivatag kellos kozeben fogyasztottuk el, ekkor azonban valami problema akadt a kerekkel, es mivel nem volt megfelelo eszkoz a cserehez, ezert 2 orat rostokoltunk, persze nem unatkoztunk, met akadt erdekes utitars boven, a nyugateuropaiak bevett szokasa, hogy nyugdijas korukat itt toltik, mivel joval olcsobb az elet mint pl. Nemetorszagba vagy Angliaban, es jobban kedvelik az itteni laza eletet, ok sok erdekesseget tudnak meselni az itteni evekrol. Tovabba toroktudasomat tokeletesitettem Semi (aki jogaszkent dolgozott, de rajott, hogy nem ezt akarja csinalni, es utra kell valaszt keresni Indiaba) es Anul jovoltabol. Anul szinten egy erdekes srac, aki infirmatikuskent vegzett es dolgozott, de nem volt boldog, tovabba irgalmatlan hasi panaszai voltak, amire a konvencionalis medicina nem talalta a valaszt (edesapja hires akupunkturas orvos Torokorszagban), vegul egy hipnozis segitsegevel feltarult a hatterben megbujo ok, a szeretett nagymama halalanak feldolgozatlansaga, ennek feloldasa utan megszuntek a panaszai, azota teljesen megvaltozott az elete, reikvel gyogyit (ezt tapasztaltam egy vallfajdalom kapcsan), paleolit diataval leadott 20 kilot, nagyon pozitivan gondolkozik, es ugy nez ki mint egy gorog isten. Szoval jo csapatunk akadt, amire szukseg is volt, hogy elviseljuk a busz 20 km per oras sebesseget (vagy inkabb lassusagat). Az ut ugyanis oriasi hegyek kozott haladt 2000 meteres szintkulonbsegeket megteve, igen szuk utakon, szakadekok kozott. A sofor csak 5 pakli cigarettat szivott el az ut soran. A legviccesebb az volt, amikor azt mondtak, hgy 10 perc mulva megalluk, amikor egy ora mulva sem tartottunk szunetet, es mar lattam, hogy a kozelunkben ulo szerzetes majdnem bepisil (es az en szituacim is hasonlo volt), akkor bevetettem magam, es megallasra kenyszeritettem a jarmuvet. Igy sikerlut az egy napos ut soran haromszor megallni. MOndanom sem kell, hogy a megerkezes Manaliba katarziszamba ment. Manilit nevezhetnenk akar Malibunak is, leszamitva, hogy nincs a kozelben tenger, de amugy minden van, ami a meghitt uduleshez kell. A helyseg engem rogton Bad Liebenzellre emlekeztetett, egy gyonyoru volgy, oriasi zold hegyekkel korulveve, mindenfele erdo (foleg tulevelu). Es vicces modon eljutottam Unterlegenharba, amit itt Vasisnak hivnak (en csak hasisnak, mivel az itt elo hippik es helyiek ezen elnek). Mi Old Manaliban laktunk, ami egy hippifalu, VAsishoz hasonloan. Amint elindultunk az elso reggelinket elfogyasztani, Egy motor szaguldott velunk szembe Daniellel es Silviaval, aki jo barataink meg Lehbol. Nagyon megorultunk egymasnak, es Daniel elvitt mnkett egy csodaszallasra, ami egy igen nyugodt almafaligetben az erdo szellen foglalt helyet. Olyan szep volt, hogy 10 napig ittragadtunk. MAsnap ellatogattunk Vasisba, ami egy igen elvarazsolt hely, a faluban koszalva talalkoztunk Onorral, a torok kanunmuvesszel. Nagyon megorultunk egymasnak, es a paradicsomleveses beszelgetes, ill. a talalkozas tobb figyelemremelto lennyel, pl. Brunoval a fracia hippivel, aki evek ota jarja a vilagot, es jatekbol lovodozik a coca colas uvegekre, mert elveivel ellen mond, hogy bombakiserleteket tamogatnak, ill. egy babaval, aki 70 eves kora ellenere hihetetlen jogagyakorlatokat prezentalt nekunk miutan opiumittasan teleirta a konyvet szanszkrit mantrakkal. Amikor lelkes csapatunk harom kedves izraeli utazoval bovult, akkor meghivott minket Onor szereny lakhelyere. A rovid seta 30 perces kutyagolas lett a hegyre fel, uttalan utakon a sotetbe nyuloan. De annyira megrte hogy huha (Onor naponta tobbszor megteszi ezt az utat a faluba, ez meg is latszik a fizimiskajan. Egy elvarazsolt kunyhoba csoppentunk, mely eldugodtan fekust a hegyen, csodalatos kilatssal a videkre. Egy szikrara kitelepedtuk a hegyoldalon, es Onor egesz estes kanunprogrammal orvendeztetett meg minket. Ezt nehez szavakba onteni, hogy milyen vol a csillagos holdas es alatt ezt a mennyei muzsikat hallgatni igen kellemes emberek tarsasagaban. Onor helyben sutott kenyerrel es csaijal kedveskedett nekunk, es a marihuana a szikla mellett nott. MIvel a sotetben a lejutas nem volt megoldott, igy ott toltottuk az ejszakat (tiszta Unterlegenhart). Hajnalban modunk nyilott a vilagot innen napfennyel latni, es folytatodott a racsodalkozas.

India VII

Udv a monszun kellos kozepebol. NO igazabol ez nem is a munszun, hanem a normalis idojaras Daramsalaban, ahova ma hajnalban erkeztunk egy emlekezetes egesz estes buszut utan. Tegnap eleg eros kesztetes tort rank, hogy a 10 napos manalii udules utan attegyuk szekhelyuket egy aktivabb helyre, es spontan felpattantunk az esti buszra, mivel mar mashol nem volt hely igy a soforfulkebe talapedtunk. Ezt az elmenyt mar regota ki akartam porbalni, ugyanis itt a negy buszoknak van egy kulon fulkeje, ahol a sofor a legenysegevel (ittas masodsofor, ajtonyitogato es csomagkezelo asszisztens, cigarettagyujtogato seged) a last minute utasokkal osztozik a kenyelmetlen uleseken es a fustolofusttel teli teren. MIvel harom izraeli kesett, es valami humanitarius egyutterzesbol megvartuk oket, Kali, a sofor hosszas ritualeval kerte az istenek segitseget a 10 oras ejszakai utazasra. En egy szuk padszerusegen osztoztam az indiai legenyseggel, es amikor a legelviselhetobb pozicio keresese kozben veletlenul beletettem a labam az utiszentelybe, es felrugtam Sivat, Kali gondoskodni kezdett a kenyelmesebb fekhelyemrol. Igy a szelvedobol (ahonnan tul sokat lattam a rank leselkedo veszelyekbol) atkerultem a takarokkal es taskakkal belelt pulpitusra, ami kozvetlenul a sorforules (igy a hatalmas kormany es kuplung)es pad kozott foglalt helyet, ez a pozicio neha lehetove tette a labaim kinyujtoztatasat, de ellazulni nem sikerult a az indiai illatos labak es a hihetetlen teljesitmenyt nyujto sofor kozotti gurulas lehetosegenek megfekezesere tett igyekezet miatt. Nem beszelve a feledhetetlen hang es vibracioelmenyrol, amely minden egyes fekezes (amelybol jocskan volt, mivel minden szembejovo nagyobb jarmu eseten komoly manoverezesbe kellett fogni a biztonsagos tovabbhaladas erdekeben) alatt hatalmaba keritett. Persze kivulrol nezve ez volt a legtutibb hely, mivel az egesz busz premier planban latta, amint en, mint egy aldozati test a pulpituson fetrengek, tobben megkerdeztek, hogy hogy jutottam ehhez a kivaltsaghoz. Ja az elmenyaradatot a szokasos indiai popzene szinesitette, mely maximalis hangeroovel nyikorgott az ezt nem megszokott europai fulbe. De vegulis megerkeztunk, hajnali otkor, valoszinuleg Kali latta rajtunk, hogy epp nem vagyunk alkalmasak sorsunk tovabbi rendezesere, ezert felajanlotta, hogy nyugodtan aludjunk par orat a buszban, mivel o ugyis a buszpalyaudvaron marad. Eltunk az ajanlattal, es normalizaltuk energiaallapotunkat, amire szukseg is volt, ugyanis erre a mesebeli helyre jocskan fel kellett gyalogoni, ami a homersekleti es teherviszonyok mellett nem volt kis teljesitmeny, de taxisofor segitokeszsegenek koszonhetoen (aki felhivta Jasont), hogy elmagyarazza az idejutas titkos parametereit, ugyanis az utolso 500 meter csak gyalogosan megkozelitheto. Huhu az aramszunetet sikerult ugyesen atveszelnem, mert fifikasan elmentettem az iromanyt. Az eso nem szandekozik elallni, igy folytatom beszamolot, de vissza oda, ahol legutobb tartottam. Hat a srinagari esemenyek lassan a feledes homalyaba vesznek, pedig csak par hete tortentek. Tehat epp fent voltunk ezen a hegyen, amikor az idojaras is kontinentalissa valtozott, es a huvos szello lenge ruhazatunk ala suvitett, igy hazafele vettuk az iranyt, mivel kedves csaladunk mart vart minket az inycsiklandozo vacsoraval. Soforunk teljesen megbizhato, nyugatias kereskedoklan ifju orokose volt, unokatestvere, aki elkiserte erre a masfeloras uzleti kiruccanasra, Dubajban dolgozo informatikus volt. Nekem bevett szokasom, hogy hazasnak vallom magam, igy a hatsoszandeku megkozelitesek elkerulnek, ehhez adodik, hogy Indiaban az orvos a legnagyobb presztissel biro foglalkozas. Mondjuk ehhez merten nagyon gazdagnak tartjak azt, aki orvos, igy busas borravalora faj a foguk, es az alkudozas is egy nagyobb kihivas orvoskent, de hat nem kell ezt mindenkinek az orrara kotni. Tehat z egesz gulmarti kiruccanas soran biztonsagban ereztuk magunkat. Persze Amir mar jocskan aggodott ertunk, amikor kilenckor verge hazaertunk. Aztan amikor megunktuk a hajnali negykor kezdetet vevo hangos muenzzin imat, ami penteken az egesz napra kiterjedt, akkor ugy dontottunk, hogy visszateruk Lehbe. A helyzetvaltoztatas Indiaban mindig nagy kihivas, kulonosen eszakon, ahol az oriasi hegyek, szakadekok es folyok jocskan keresztezik az utat. Eddig mindegyik utnak megvolt a maga specialitasa, a Srinagar Leh szakasznak, ami 14 orat vett igenybe, egy kisbusszal vagtunk neki. Negy indiai utitarsunkkal nem volt modom sok szot valtani, mert egesz uton egy eros hanyingerrel es nemi fejfajassal kuzdottem, az egesz fantasztikus kornyezetbol nehany pillanatra voltam kepes valamit latni, es hihetetlen poziciokat feltalalva sikerult kibirhatova tenni az utat (hala joga aszanaknak), a pranajama legzogyakorlatok es a kenyszeredett meditacio is segitette a tulelest. Amint megerkeztunk szeretett Lehben, rogton tunetmentesse valtam. Bar azt hittuk, hogy az osszes cimbora tovabballt mar, rogton osszeakadtunk par kedvenccel, es a Jevan (elet) caffeban elfogyasztottuk az egyik legjobban eso eledelt. Ez az etterem azert is szivem csucske, mert a tulajdonos egy nagyon jofej szik ferfi, aki sokat jart Europaban, es jo dolgokat hozot magaval, de nagyon tartja a szikh tradiciokat (turbant visel, nem borotvalkozik ( a szorben van a bolcsesseg), meghatarozott boxeralsot visel, es mindig magan hordja a szablyajat). Mivel erdeklodesem nagyon felkeltodott a kundalni joga irant, es azt hallottam, hogy o ezt uzi, igy beszelgetesbe elegyedtem vele errol. Annyira belelkesedett, hogy egy szemelyreszabott jogakurzus kereteben megmutatta a legfontosabb kundalini gyakorlatokat, mind a het csakrara egy, amit o minden reggel vegez. Nagyon halas volt nekem az inspiracioert, mert az utobbi idoben nem volt ideje jogazni ( a ladaki maratonra edz 3500 meteren), es megkeresesemnek koszonhetoen ujra belevetette magat. Ahogy o mondta minden ember a masik guruja, es az igazi mestert mindig magunkban talaljuk meg. Ez egybecseng a Dalai Lama szavaival, aki szerint minden ember celja, hogy Buddha legyen, vagyis a tokeletesseg fele haladjon, es ez minden ember szamara lehetseges is. Ami meg szot erdemlo emleny az a Dalai Lama tanitasan valo reszvetel. Erre a Leh melletti Csaklamsaban kerult sor, ami egy tibeti menekulttabor is egyuttal, es a Lama sok idot tolt itt. Hajnali hatkor kerekedtunk utra kis csapatunkkal ket izraeli sraccal es ket holland lannyal. Ez azert is volt nagy kihivas, mert hajnali negykor meg kesztetest ereztunk a Shanti sztupa megmaszasara, ami egy megerolteto ugyanakkor igen felemelo teljesitmeny az oxigenszegeny kornyezetben, ugyanis egy 20 perces lepcsozessel lehet megkozeliteni. Ez a hely amugy a kedvencem Lehben, shanti annyit jelent, hogy beke, ami erre a helyre kulonosen igaz, akkor nyugalom szallja meg az embert itt, hogy itt lehet a legelmeyultebben meditalni es imadkozni, nem beszelve az imazaszlokkal tuzdelt fantasztikus kilatasrol a videkre. Tehat elvergodtunk az audienciara, amire nehez volt a megfelelo oltozekkel keszulni,k ugyanis hajnalban igen csipos volt az ido, de delelott nagyon erosen sutott a nap (ami ezen a videken a magassag es az ozonlyuk hezagai miatt) kulnosen fokozottan erzodik. Ez egy elkepeszto megtapasztalas volt, tobb tizezer ember erkezett, foleg tibeteik, ladaki buddhistak, szerzetestomegek es nehany kulfoldi. Mindenfele nagyobb szervezes nelkul teljesen bekesen elhelyezkedett az embertomeg a foldon, a felkeszultebb helyeik pokrocokkal, naptol vedo esernyovel, finomsagokkal keszultek, amibol persze nekunk is jutattak. Tovabba rendszeresen erkeztek emberek vajteaval (buddhista specialitas) es viragszirmos itokaval. A lama megkezdte beszedet, amit en meditacis tudatallapotban hallgattam, mivel tudati szinten nem sokat ertettem, mert hogy tibetiul beszelt. Egy ideig nem is ereztem igenyet az ertesnek, mert annyira megszall a beke es emberi kozossegerzese ezzel a sok fantasztikus emberrel. De aztan gondoltam, hogy kell hogy legyen valahol tolmacsolas, amit meg is talaltam. Persze ezen a helyen volt a legnagyobb a Nap ereje, igy a legrafinaltabb modszerekkel bugyolaltuk be a fejunket, egy kedves angol ferfi (akinek a megfelelo kozeleben volt szerencsem helyet foglalni) friss gorogdinnyeszeleteket osztogatott. A lama nagyon felemelo dolgokat mondott, es azzal a szivbemaszo erzessel tavoztam az esemenyrol, hogy nagyon halas vagyok a lehetosegnek, hogy ember lehetek, akinek fuggetlenul attol, hogy hisz vagy nem hisz, ill. Melyik vallashoz tartozik, az a dolga, hogy jo ember legyen, es eloreheladjon a foldi elet nyujtotta fejlodesi lehetoseg reven. A dalai lamanak amugy nagyon jo humora van, most talalkoztam egy nemet lannyal, aki itt Daramsalaban volt egy tanitason, ahol a Lami sokukkal kezet fogott, amikor hozza ert, ez meglatta az orrpiercingjet, nagyot nevetett, es elkezdett vele jatszani, az egesz tomeg nagy kacagasa kisereteben. Hat ez a buddhizmus, aminek most a bocsojeben vagyok. Lassuk mi sul ki belole!

India VI Namaste

Az a szerencses kombinacio all fenn, hogy epp aram es internet is van egyuttal, es epp egy internetkavezo elott talatam magam, igy nekivagok az ujabb beszamolonak. Ez egyre komplikaltabb, mert az ido es terbeli valtozasok egyre gyarapodnak, nem bezelve a leirhatatlan elmenyek szamarol. Elljaroban annyit,hogy most Manaliban vagyunk, ami eleg alkalmas hely az ittragadasra, amolyan indiai Feketeerdo, de csalan helyett Marihuana no az utszellen. A relaxaltsagi fokom soha nem volt ilyen magas. Merhetetlenul halas vagyok a sorsnak, hogy megadatott, hogy ket es fel honapon at egyeb dolgom ne legyen, mint hogy azzal foglalatoskodjam, hogy ki vagyok en, mi a jo nekem, es mi a celom az eletben. Erre ez a videk valahogy igen alkalmas a hely siritualis energiaja es az idetevedo emberek reven. Tehat ott tartottam, hogy Kargilbol Srinagarnak vettuk az iranyt. Kargilban amugy nagy e-mail laz honolt, mindenki, akivel kettonel tobb szot valtottunk, feltetlen ragaszkodott az e-mailcimunkhoz, es a mielobbi hiradashoz. A nemet kapcsolattol kulonosen odavoltak, nagyn buszkek az arja mivoltukra, tobben ma is olvassak a Mein Kampfot, izraaeli barataink meseltek, hogy amikor Kargilban kiderult az eredetuk, igen ellenesegesen bantak veluk. Az muszlim szin es szagaradat utan felpattantunk az ejszakai buszra, es 9 ora alatt elvergodtunk Srinagarba. Azt gondolhatnank, hogy ez egy nagy tavolsag volt, de mindossze kb. 250 km. A busz helyzetvaltoztatasa semmikepp sem volt nevezheto egyenesvonalu egyenletes mozgasnak, leginkabb nagy amplitudoju rezgesre emlekeztetett. Az ut pedig Europaban tutin nem jarhatonak lenne minositve. Szoval ez is egy uj elmeny volt, de tuleltuk par lila folttal, es hajnalban megerkeztunk a kashmiri fovarosba. Hihetetlen, hogy micsoda taj es eghajlatbeli kulonbsegek vannak kis tavoslagra egymsatol, nem beszelve az emberi mentalitasrol es szokasokrol. Alig tudtuk kinyitni a szemunket, igy az elso riksaba bepattanva az L.P-ben kinezett hostelbe kertuk a transportot. Mar majdnem megerkeztunk a celhoz, amikor a szembejovo motorrol atpattant hozzank egy fiatalember, es kedves csevelybe kezdett velunk. Volt meg korabban egy almunk, hogy hausboaton lakjunk, Srinagarban sok folyo es to van, ahol hajokon laknak az emberek, de gondoltuk ez tul draga, es buddhista szokas szerint igyekszem redukalni a vagyaimat (ami erdekes modon mukodik, mert amint rajossz, hogy nem is olyan fontos neked az a dolog, vagy elengeded a gorcsos vagyakozast, magatol az oledbe pottyan, ez kulonosen mukodik az alkudozasnal, ami itt letkerdes). Tehat Raju elvitt minket a csaladi hajojukhoz, ahol igen jutanyos aron egy gyonyoru kvartelyhoz jutottunk, es a pihepuha agyban mely alomba szunnyadtunk. Ebredes utan megismerkedtunk a kedves muszlim csaladdal, Amir a csaladfo 78 eves, felesegevel fiaval es menyevel ok is a hejon elnek, Amirnak van tovabba 4 lanya, akiknek mar mind talalt ferjet, igy ok mar az uj csaladdal laknak. (Erdekes modon egyes indiaiak szerint a hazassogok 95% szerelembol szovodik, de tapasztalataink alapjan megis eleg sok a szolok altal valasztott jegyesseg. ) A csaladdal lakott tovabba Fajas, aki 20 eve a csaladdal el, amolyan segitokent. 12 evesen egy bombatamadas soran meghaltak a szulei, azota ezzel a csaladdal el. Rogton elvitt minket egy riksas varosnezesre, mely soran megtekintettuk a csodaszep es nagy mecseteket, a gyonyoru parkokat, tavakat, hegyeket, ettunk frissen fogott panirozott kagylot, es sokat hallottunk a kashmiri Pakistani indiai konfliktusrol. Kashmir India egyik legtermekenyebb es szebb videke, igy nem csoda, ha tobb allam is szemet vetett ra, ujabban Kina is. A kashmiriak nagy resze teljes fuggetlenseget szeretne, amire persze nincs esely. Gyakoriak a terrortamadasok, Fajas azt modta, hogyha az o terstveret megolnek, akkor o is elmenne terroristanak (ez szinte kotelezo szokas). Ottletunk alatt epp nagyon bekes volt minden, a turistaszezon is a vegefele jart, igy nyugodtan elvezhettuk az iszlam vilag szepsegeit es megrazobb dolgait. A noi szerepek megertese nem egyszeru feladat, de volt nemi modunk melyebben beletekinteni. Az utcan a nok tradicionalisan oltozkodnek, takarjak a hajuk, sokan az arcuk is amikor ferfi jon, ezzel szemben a ferfiak egyre nyugatiasabban oltozkodnek. Otthon viszont az anya az ur, modunk nyilott szem es fultanuja lenni par csaladi veszekedesnek, ahol a ferj szohoz sem jutott. Az egyik kivalto oka mi voltunk. Ez nemileg vices, igy meg nem allhatom, hogy elmeseljem. Egyik este az az otletem tamadt, hogy menjuk fel a hajto tetejere, ahonnan pompas kilatast sejtettem a vizre es a varosra. Ez igy is volt, Amir utanunk jot, igy addig nem nyugodott, amig nem szippantottunk vele a jointjabol. En mar ezt is eleg hihetetlennek tartottam, hogy egy hajohaz tetejen Kashmirban csodas kilatas mellett egy 78 eves muszlim bacsikaval fuvezunk. De a raadas cask ezutan jot, a temperamentumos asszonysag megtudta a dolgot, es igen nagy haragra gerjedt, mint kiderult Amirnak egy honapja szivinfarktusa volt, csomo draga gyogyszert szed, es nana hogy nem dohanyozhat. Lelkiismeretfurdalasunkat azzal igyekeztuk enyhiteni, hogy odaadtam a nalam levo osszes Aspirint, szivgyogyszer tamogataskent, es melyrehatoan megkertuk Amirt, hogy tobbet ne dohanyozzon. Majd elfogyastottuk a csaladdal India legfinomabb etkeit, a haz urnoje igazi mester a konyhamuveszetnek, igy ettunk lotuszt, baranyt es meg ki tudja mit. Aztan megerkezett egy 80 eves japan bacsika, akinek inaba szallt a batorsaga a nem tul stabil deszkakon felpattanni a hajora, igy internacionalis segitsegunkkel biztositottuk neki a utat. Talan a legnagyobb elmeny Srinagarbol a Dal tavi hajokazas, epp a lotuszviragzas idoszakaban erkeztunk, igy az egesz torendszer tele volt pompazo lotusz es vizililiom viraggal, gondolankkal lagyan siklottunk a virago kozott. A hely bekejet jol tukrozi, hogy talalkoztunk egy nemet professzorral, aki evek ota evente ket honapot a tavon tolt, kiberel egesz napra egy gondola, es irja a konyvet. Visszafele riksat stoppoltunk, amikor megallt egy auto egy fiatalemberrel, aki epp Gulmartba tartott, es felajanlotta, hogy elvisz minket. Igy eljutottunk az indiai Svajcba, ami egy gyonyoru zolt hegyseg, siparadicsommal.

India V Salam alaikum

No meg mindig eletben vagyok, 14 oranyi minibusz uttal a hatam mogott. Ember tervez, Isten vegez, vagy Isten tervez, ember vegez. Kargilban nem egeszen ugy alakultak a dolgok, ahogy terveztuk. Tobb oranyi biznisz es kereskeles utan be kellett latnunk, hogy nem tudunk jutanyosan eljutni Padumba, a Himalaja tovi buddhista varoskaba, ahonnan a turazgatast es a falusi elet felfedezeset terveztuk. Ez azert is volt nagy almunk, mert meg Lehben Talalkoztunk Billel, egy amerikai fazonnal, aki a National Geograficnak fotoz, es az egyetemen tanit vizualis antropologiat, epp a diakjaival volt itt, es o azt mondta, hogy olyan szep helyeket es embereket meg nem latott palyafutasa soran mint a zanskari videken. Es ez azert nem semmi, mivel kb. 70 eves, es nagyon sokat utazott. Szoval a fejunkbe fettuk ezt a Himalaja trekinget, homestayel hegyi embereknel, turistaktol mentes kolostorok latogatasat, de az elso allomason elakadtunk. De buddhista nyugalommal adtuk fel eme vagyunkat, es atadtuk magunkat a sors sodranak. De az biztos, hogy nemi turazasi tapasztalattal vissza fogok terni felfedezni eme mesebeli tajat. Node kalandbol igy sem volt hiany. Buddhizmus helyett az iszlammal ismerkedtunk. Mar Kargil is egy nagy sokk volt a ladaki lazasag utan, a nok mind fedett fejjel es hajjal (mi is igazodtunk ehhez a negyven fok ellenere), napi otszori szuperhangos ima, no chance vegetariust enni, nemi szeparacio, szinte alig latni ferfiakat es noket egyutt, viszont szuperjo teazok, ahol a ferfiak allando traccspartit tratanak, allando nyuzsgo tarsadalmi elet az utcan, igen szep es eleven gyerkocok. Es mivel mas uti lehetoseg nem nagyon akadt, igy megvettuk a jegyet az ejszakai buszra Srinagarba, Kasmir fovarosaba, ami olyan szep, hogy szinte az osszas Boolywood filmet itt forgatjak.
folyt kov. most rohanok megvenni eletem szuperszep szandaljat 3 euroert. Pa!

India IV Ohm mani padme hom

Julley! Ahogy Ladakhban koszonni szokas, ez itt a kedvenc szo, jo napot, viszlat, koszonom es szivesen egyben. Itt egy nagy Julley az elet. Hihetetlen 12 napot toltottunk Lehben. Meg most sem terek magamhoz a csodalkozasbol, hogy 12 nap igy elroppen. Nagyon sikerult felvenni az indiai idofelfogast, es bar az elso napokban meg igen igyekeztem megtervezni, hogy mikor mit csinalok, magammal hozva a munkabol a minden perc beosztasanak kotelezoseget, a vegere teljesen gondtalanul es tervtelenul vagtam neki a napoknak, amik kivetel nelkul fantasztikusra sikeredtek. Volt, hogy delutan negykor arra eszmeltem, hogy menni kell jogara (az egyetlen biztos pont a napban), es egesz nap egy vagy ket kavezoban ucsorogtem es meghokkento beszelgeteseket folytattam a vilag legkulonbozobb reszeirol idecsoppent utkeresokkel vagy helyi emberekkel. Ezt a jodolgot persze konnyen meg lehet szokni, honapokig el lehetne itt eldegelni, ugyanis egy napi kiadas kb. 10 euro szallassal, jo boseges kajaval, jogaval egyutt. Persze akadnak kisertesek a bazarban, de lagalabb beszervaltam mar jopar ajandekot.

Azt a leborult szivarvegit! MOst amugy mar Kargilban vagyok, ami egy 99 szazalekig muszlim varos, es nincsenek itt turistak, de epp bejott ketto az internetezobe, es az akcentusrol levagtam, hogy magyarok, es biza azok. Ez azert is nagyon szivderito, mert eddig egyaltalan nem talakoztam Indiaban magyarokkal.

Viszont volt par kozvetett nmagyar vonatkozas. Pl. Nick, aki egy angol regesz, de nyelvtanarkent dolgozik Angliaban, kozben meg nagyokat utazik, pl. Lehbe. Fantasztikus fazon, fenekig ero rasztai vannak 48 evesen, gitarral es motorral jarja Inidiat. Szoval neki vannak ANgliaba bevandorlo magyar tanitvanyai, akiknek nem fullik a foga az angol nyelv tanulasahoz, igy megkert, hogy irjak nekik valami biztatot magyarul. En beleadtam apait anyait, de tenyleg sajat boron tapasztalom, hogy angol nyelv nelkul fel ember vagy a vilagban. A masik hihetetlen talakozas a magyar nyelvvel ket napja tortent, amikor is epp nagyszabasu internacionalis bandankkal beestunk kedvenc ettermunkbe (azt is eleg konnyu volt megszokni, hogy naponta haromszor eszik az ember etteremben, es annyit sem fizet erte mint amennyi otthon a borravalo), na es nem volt eleg szek es asztal, igy egy maganyosan uldogelo fickot megkertem, hogy csatlakozzon hozzank az asztalaval. A szokasok ki vagy, honnan jottel kor utan magyarul folytattuk a beszelgetest, ugyanis ukrankent Pakson jart ovodaba, mert a papaja az eromuben dolgozott. Egesz jol nyomta a nyelvet. De ezutan meg jopar meglepetessel szolgalt, pl. miutan feldata a jolmeno rekamceget 2 evig elt egy farmon kettesben a baratnojevel, penz, internet es kulvilagi kapcsolat nelkul. Az idillnek A Rainbow Geathering vetett veget, ahol a lany elpartolt tole, azota \, masfel eve egyedul utazva keresi a vigaszt es jarja az utat megvilagosodas fele.

Az intenetdij eleg draga ahhoz, hogy minden elkepeszto figuralol irjak, akivel osszeakadtam. Szoval essek szo csak a kedvencekrol. Onor, torok kanunmuvesz, Indiaban folyatatja komolyzenei tovabbkepzeset. A kanun egy elkepesztoen fantasztikusan kinezo es hangzo torok tradicionalis hangszer, Onor pedig egy elkepesztoen harmoniat sugarzo csudaszep ember. Szoval miutan megtudtam, hogy hangszeren jatszik, rogton szerveztem neki egy estet, vagyis odahivtam a torzshelyunkre, ahol is a teraszon a telihold fenyeben megszolaltatta mesebeli hangszeret, a nagy vendegsereg csak megbabonazva hallgatta, tobben elsirtak magukat (beleertve engem is) olyan szep volt. Janni a svajci vandor elkokapta az uveggombjeit, es egy fantasztikus showval kiserte a mualkotast. Azota minden napra akadt egy jam session, ahol is a tuz korul osszeverodtek a vilag mindenfele zeneszei, es elropitettek minket a muzsika varazsaba.

Wow, annyira jo volt Lehben, hogy most is borsozik a hatam, megvallom kicsit hianyzik maris, de lehetetlen errol a sok fantasztikumrol mind irni. No de szoval, megis valami. Amiota itt vagyok nem fajt a fejem, ennek sok oka van, de a legfobb talan a joga, amit itt mindennap jocskan csinalok. Mike egy 50 eves, de feleannyinak tunu nemet jogatanar, aki 3 honapot Lehben tanit, 2 honapot Tajfoldon vipasszana meditaciot szervez es csinal, a tobbi idot Orissaban Idia legszegenyebb reszen tolti gyerekeknek iskolat szervezve, eredetileg a felesegevel tanarok. Tobbek megitelese szerint o a legjobb jogatanar indiaban, igy nem esett nehezzemre naponta latogatni szinvonalas foglalkozasait, beleertve a legzogyakorlatokat es a hosszas meditaciot. Igy talakoztam pl. Oliverrel, aki egy Becsben elo nemet szobraszmuvesz, aki az erzekelese fejlesztese erdekeben elment egy reiki tanfolyamra, ott megtapasztalta, hogy tud a kezevel es energiaival gyogyitai, igy Indiaba jott, azzal a szandekkal, hogy akkor megy haza, amikor ezt a kepesseget tokelyre fejlesztette es el tudja hagyni a testet (anelkul, hogy meghallna), tovabba szandeka egy ilyen gyogykozpontot nyitni, illetve egy iskolat olyan gyerekeknek, akik latjak az angyalokat es egyeb csodalenyeket, es ezert begyogyszerezik oket. Europban ha ilyent hallanek, elgondolkodnek, hogy hany kereke hianyzik az illetonek, de itt (mivel tobb ilyen fazonnal is talalkoztam, akik a normalitas minden jelet magukon viselik) szinte szegyelli magat az ember, ha nem medital naponta egy orat vagy nem tud kezratetellel gyogytani.

De azert vannak, akik nem veszik ilyen komolyan magukat es az eletet. Ok az izrailiek, akik jocskan vannak Lehben (es Indiaban, leven, hogy az arab orszagok nagy reszet nem latogathatjak). A ket nagy kedvenc Hanan es Daniell, ket jobrat, akik evek ota jarjak a vilagot. Ket olyan csudapofa, hogy ha megismeri oket az ember, csak veluk akarja meginni a banan lassijat reggelente. Nem tagitottak, amig meg nem tanultak a leghosszabb magyar (es talan a vilag) szavat, ill. meg nem tanitottak nekem egy heber dalt. Vilagi nyitottsaguk oka, hogy ok nem voltak katonak. Ami egy megdobbento dolog Israelben, hogy a nok es a ferfiak is 3 evig kotelezoek katonaskodnak, ill. azutan evente egy honapot 45 eves korukig, de ez nem am amolyan krumplipucolaszas, hanem igazi bevetes, allando haboru. Amir pl. a Gaza-ovezetben huzta le az ideje nagy reszet, tobb baratja is eletet vesztette. Azota sarkanyrepulo utakat szervez Costa Ricaban, Indiaban utazik, mikorben irja a konyvet a kulonbozo vallasokrol, hitekrol  a sajat spiritualis utja szemszogebol. 21 evesen egy autobaleset erte, amikor is volt egy halalkozeli elmenye, azota hisz a tulvilagi eletben, nem fel a halaltol, es teljesen megvaltozott az elete. Izraelrol meg sok fantasztikus es megdobbento dolgot megtudtam a talalkozasok reven. 

A tobbi csodarol  es kalandrol legkozelebb. Holnap egy 7-10 napos Himalaja tovi faluturara es hegymaszasra (oxigen nelkul:) indulunk, internet nem lesz, igy remelhetoleg azutan adok jelet.
Oleles

A tobbi csodarol  es kalandrol legkozelebb. Holnap egy 7-10 napos Himalaja tovi faluturara es hegymaszasra (oxigen nelkul:) indulunk, internet nem lesz, igy remelhetoleg azutan adok jelet.
Oleles

India III

Az agrai racsodalkozas utan Ganesh atropitett minket Jaipurba, ami Radjastan tartomanyban talalhato. mely egy kevesbe szegeny resze Indianak. A muszlim fesztival vegigkiserte utunkat, igy rengeteg ember volt az utakon es a varosban. Az utazas faradalmait egy ajurvedikus kezelessel igyekeztunk enyhiteni. Megfaradt vegtagjainkat egy egesz testes olajos masszassal kenyeztettuk. Befejezeskeppen meleg olajat csepegtettek a homlokunkra kb. 15 percen at, en elkepzelni sem tudtam, hogy hova megy az a sok olaj, ami vegigcsurog a fejemen. A masszas utan reszt vettunk egy szemelyreszabott ajurvedikus tanacsadason, az orvos (indiaban negy orvosi iranyzat van, teljesen kulonbozo kepzessel, nyugati, ajurveda, tibeti es egy muszlim forma) megnezte a pulzust, a nyelvet, feltett par kerdest, es meglepoen talalo dolgokat mondott, illetve jo terapias tanacsokat adott, ami engem illet hetente egyszer meg kell innom 2 liter sos vizet reggel, majd kihanyni. Meg nem szantam ra magam a muveletre, de kivancsan varom a tisztito hatast. Ami a dosa tipusomat illeti pita vagyok, igy pl. nem ajanlatos fuszeres dolgokat ennem, ami most Indiaban eppen nem a legjobban kivitelezheto. De amugy igyekeztem megfogadni a tanacsait. Ami az egyeb orvosi iranyzatokat illeti, nagy a kisertes, hogy a tibeti medicinaba is belekostoljak. Illetve itt Lehben talakoztam egy kaliforniai emberrel, aki hagyomanyos kinai orvoskent jarja a vilagot, s kezeli akupunkturaval az embereket, kimerito eloadast tartott nekem a jin es jang mibenleterol. Felmerult bennem is az utazo orvoslas lehetosege, de egyenlore igyekszem elvezni a gondtalansagot.
Jaipurban igyekeztunk minden kotelezo turistaskodast letudni, igy pl. elefanthaton felcaptattunk a Amber Forthoz, ami egy erod es kiralyi palota, elkepeszto kilatassal a videkre. Ami az elefantolast illeti, az egy eleg vicces dolog, amig ki nem tapasztaltuk a helyes utazasi modot, majdnem lehuppantunk a meretes allatrol. Ami az indiai talalekonysagat illeti, sokat fotozzak ilyenkor a turistakat, igy par ora mulva rankakadtak a varosban a polaroid fenykepekkel, amik minket abrazolnak, mikozben elefantolunk. Minden latvanyossagban akadt egy segitokesz hindu srac, ami egy kozos fotoert cserebe lelkeseb magyarazott a hindu vallas rejtelmeirol. A legnagyobb elmeny a hindu istentisztelet volt, ahova Ganesh bevitt minket, itt rajtunk kivul nem volt feher ember. Indiaban mindenki vallasos, nem is ertette Ganesh a kerdest, hogy vannak-e ateistak. A lakossag 60 szazaleka hindu, 30 muszlim, a maradek kereszteny es buddhista. A hinduk mindennap jarnak templomba, a legtobben hajnalban, mi a fel 11-es szertartason voltunk, de ekkor is tele volt a templom, mely egy nagyon szep nyitott epulet, tele diszekkel, Sivat, Krisnat es egyeb istensegekett abrazolo szobrokkal es festmenyekkel. A hinduk exstazisszeruen enekeltek, es vartak az aldasra. Minden korosztaly jelen volt, megtudtam, hogy a jellegzetes narancssarga ruhat viselo, rasztahaju emberek, a babak, akik az imadkozasnak szentelik az eletuket, es a templomban laknak, nem hazasodnak, hanem az emberiseg javulasaert meditalnak. Velunk nagyon kedvesek voltak, mi probaltunk felvenni a ritmust, es Krisnat kertuk, hogy az aldozati eledelkent felkinalt turokremtol ne kapjunk hasmenest.
Indiai asszimilacionkat elosegitendo ellatogattunk egy textil uzembe, ahol feltoltottuk ruhatarunkat szarival, panjabival egy egyeb indiai viseletekkel, a hianyzo darabokat a bazarbol szereztuk be. Mindekozben nagyon erdekes csevelyeket folytattunk indiai emberekkel. Szinte mindenki beszel valamilyenm szinten angolul. A kereskedok nagyon sokat dolgoznak, 10-12 orat naponta, nincs hetvege, nincs szabadnap. Sokat eloszor megprobaljak megteremteni az anyagi biztonsagot, aztan hazasodnak, addig a nagycsaladdal elenk, sokszor 20 ember egy haztartasban. Velunk mindenki nagyon kedves es segitokesz volt eddig, persze meg kell tudni huzni a hatart. Sokan soha nem jartak kulfoldon, vagy hagytak el szulohelyuket, igy minden kulfoldi informaciora ehesek.
Az indiai outfitet kiegeszitendo fantasztikus hennakoltemeny varazsolodott a karunkra, most egy het utan konstatalom borusan a mu elmulasat. A jaipuri szin-, benyomas- es emberaradat utan szemelyes soforunk elvitt minket Delhibe, ez az ejszaka folyaman tortent, mivel a repulo hajnalban indult Lehbe. A sztradan teherautok kozott cikazva sikerult 7 ora alatt megetenni az amugy nem olyan hosszu utat. A Tatan csak egy ket ajtot erinto karcolas esett, ami Ganesh sztoikus nyugalommal vett tudomasul. MIvel tul koran odaertunk (a kozlekedesi viszonyok kiszamithatatlansaga miatt 2 orat raszamoltunk), ismet modunk nyilott a delhi repteren par orat eltolteni. A napfelkeltet a Himalaja felett eltuk meg, ez amugy a vilag egyik legbonyolultabb repuloutja, a pilotak extra kikepzest kapnak hozza. Szerencsesen landolunk, es egy sokkal nyugodtabb, bekesebb, hidegebb, hegyesebb, spiritualisabb Indiaba csoppentunk, ami valojaban egy kis Tibet. Itt a megfaradt utazo megpihenhet, nagyot merithet a buddhista tanokbol, fantasztikus sorsokkal, elkepeszto utazokkal, utkeresokkel talalkozhat, jogazhat, meditalhat, 5-6000 meteren turazhat, es kozben elvezheti a fantasztikus internacionalis konyhat, mentateat szurcsolhet 10 eurocentert, es elkepeszto eszmecsereket folytathat az ujdonsult baratokkal. De errol bovebben legkozelebb.














 

India II

A Dalai Lama (akinek rezidenciaja 20 km-es korzetben van epp tolem, es szerdan nyilt auidienciat tart itt) nyugalmaval probalom tudomasul venni, hogy az egy ora alatt irt bejegyzes, melyben ugyan csak az elso nap esemenyeit sikerult ecsetelnem, elveszett.  3500 meter magasan nemcsak az oxigen, hanem az internet is kevesebb. Most Ladakh fovarosaban, Lehben tartozkodom. A telepules, mely repuloterrel es 20000 lakossal bir az internetnek es telefonkapcsolatnak hijjan van, 4 nap utan verge van valami egy internetkavezoban, amit megrohamozott mindenfele nepseg. De magprobalom idorendben tovabbvezetni a kalandozas fonalat. Ami hogyletemet illeti egy percig se aggodjatok, pompasan vagyok.

Tehat a kocsi amibe bepattantunk valojaban egy Tata Indigo volt, es kezdetet vette a nagy amuldozas. A nagy paratartalom es smog miatt 100 meternel tovabb nem lahetett latni, de az is epp eleg csodalkozasra adott okot, amit igy lattunk. Ugy tunt, hogy Delhi mind a 12 millio lakosa az utcan van. A kozlekedes aktiv resztvevoi az autok, teherautok, traktorok, motoros es biciklis riksak, motorok egy egesz csaladdal, biciklik (meg a sztradaszerusegen is), gyalogosok, passziv resztvevoi a tehenek, kutyak, szamarak es majmok. Ganesh szerint kb. 10 halalos baleset van Delhiben naponta, a latottak alapjan en ezt keveselltem. Az egyetlen kozlekedesi szabaly, hogy aze az elsobbseg, aki hangosabban es kitartobban dudal. Ettol fuggetlenul eleg nagy biztonsagban ereztuk magunkat a hatso ulesen, meg az sem lepett meg, hogy a sztradan szembe jott egy auto, de miutan elmeselte, hanyan halltak mar meg a kocsijaban, nem sikerult olyan nyugodtan szunyokalmi, mint ahogy terveztuk. 2 ora utazas soran megkerdeztem, hogy mikor erunk oda (az irodaban szt mondtak 2 ora az ut) a valasz meg 3 ora volt. De direkt ezen a hosszab uton jott, hogy lassunk valami erdekeset. Na ez sikerult is. Nyomorbol kijutott boven, eszmeletlen embertomegek az utcan, mely sokaknak lakhelyeul szolgalt, ehezo, lerongyosodott emberek, mindenhol szemet, mert a szemetgyujtes nem megoldott. Az inidiai  paradoxon mar erzodott, a nok a nagy szegenyseg ellenere mindig adnak magukra, gyonyoru szarikban soprik a kakit vagy mossak a ruhakat a nem epp tisztanak tuno folyovizben. Itt mar annyira kesz voltunk, hogy nem igen voltunk kepesek tobb impressziot befogadni. Megesett az elso eves, annyira ehesek voltunk, hogy a hallott remtortenetek sem rettentettek el (persze volt nemi parazas, pl. hogy a szivoszal er vagy nem er), es lenyomtuk az elso edesburgonyat, amit azert vodkaval oblitettuknk le. Ami a szekletdolgokat illeti, en megvagyok, egy ket akklimatizalodasi hasmenes megvolt, de Revina epp kuzd az elemekkel. Amikor mar minden pozicio elviselhetetlen szenvedest okozott a Tataban vegre megerkeztunk Agraba, ami egy masik pelda a paradoxonra. itt talalhato a vilag talan legszebb epulete, a Taj mahal, ugyanakkor a varosban merhetetlen szemethegyek es szegenyseg honol. A monszun miatt sok utca jarhatatlan volt (persze ez nem nagyon tartotta vissza az indiaiakat, es siman szeltek at biciklivel a fel meteres vizeket), igy egy oraba telt mig elertunk a hotelhez, tehat megint modunk volt bepillantast nyerni az utcai eletbe. Megvallom, hogy itt nem szivesen setalgattunk volna egyedul az utcan, nem is lattunk turistakat. A legfelelmetesebb pillanat az volt, amikor egy martona az elottunk elakadt motor hatso ulesen eleg idegesen reagalt Ganesh turelmetlensgere (mondjuk majdnem elutotte) es majdnem betorte mergelodeseben az ablakot. De vegulis megerkeztunk a hotelbe (ami a kesobbieket nezve luxusnak szamitott), es mely alomba merultunk. Ejfelkor felebredtem, es konstataltam, hogy ket lehetoseg letezik, vagy igen hideg es a legkondicionalo elviselhetetlen moraja vagy meleg para es a hutoszekreny monoton zugasa. Node masnap ellatogattunk a Taj Mahalban. Ez tobb szempontbol is feledhetetlen elmeny volt. Egyreszt az epulet es a kornyezet amiben fekszik elkepeszto, egy nagy csipkecsoda palota. Az uralkodo (nev kov.) a kedvenc felesegenek epitette mauzoleumkent, aki a L.P szerint a 14 gyermek szulesebe belehalt, a masik konyv szerint feljet elkiserte a csataba, es ott kapott halalos sebesulest, mindez 400 eve, igy mar ki tudja mi az igazsag. A lenyeg, hogy az azota is a legnagyobb szerelmi szimbolum Indiaba, sokan ide jonnek naszutra, es mindenki vagya, hogy egyszer eljusson ide eletebe, persze ez nem sokaknak adatik meg. Az indiai latvanyossagokba a belebo a helyieknek otod annyiba kerul, mint a kulfoldieknek, amit en egy nagyon jo dolognak tartok, mondjuk igy is csak kb. 7 euroba kerult a beugro. A masik racsodalkozas az volt, hogy mar a bejaratnal feltunt, hogy fiatal sracok mindenaron velunk akarnak fotozkodni, ez addig fajult, hogy kb. 100 csaladi es egyeb ominozus fenykepen szereplunk. Meg kell vallani, hogy Indiaban igazi sztarok vagyunk, imadjak a nyugatiakat, es mindezt igaz csodalatbol teszik, es nem hasznaljak ki a turistakat, mint pl. az arab orszagokban. Mondjuk en is eleg nagy kultursokk lehettem nekik a feher borommel es felcentis hajammal. A noknek itt mind gyinyoru hosszu haja van. Miutan atment rajtam a nyirogep, sikerult megtudnom, hogy Indiaban a rovid haj nemem eseteben tarsadalmi kitaszitottsagot jelent. Az elso napokban felszegen probaltam a helyzetet palastolni, de rajottem, hogy igazabol bejon nekik. Nagyon nyitottak minden massagra. Sok nyugati turista mondjuk nem volt a Tajban, de megis mindenki velunk akart fotozkodni. A sracok gatlastalanul az muszlim csaladapak meggondoltabban, az anyukak kedvesen ultettek ulunkbe csecsemoiket. Ez ez azota is igy folytatodik. Amikor epp elcsuggedve ultunk Jaipur egy padjan, megrohamozott minket egy csalad, es 20 foto kisereteben adtak tudtunkra, hogy mennyire csodalnak minket, es a gyerekek nem gyoztek puszit nyomni az orcankra. hm, maris jobb kedvunk tamadt. No ez volt az elso nap delelottje, azota elefantoltunk, szariban pompaztunk, ajurveda masszazst kaptunk es orvosi konzultaciot, hennaztattunk, repultunk, hegyi betegek voltunk. De errol legkozelebb. Csok

India

Hu, itt vagyok Indiaban, magam is alig birom elhinni. Mondjuk, az eddigi esemenyek is eleg hihetetlenek, de mar kezdem megszokni a kultursokkot.
Erdekes modon, tobb itt az internet mint a Feketeerdoben, igy megprobalok eletjelet adni, de azert kicsit stresszelek , hogy mikor megy el a vetel, mert a monszun miatt akadozik a szolgaltatas. Hu ezt ay indiai billentyuzetet meg kell meg szoknom.
Egy igen hosszu ut utan (unterlengenharti otthonom felszamolasa, korhazi bucsu, frakfurtig vonat, ott egy perzsa vacsora Dananal, moszkvaig repcsi, 12 ora transzfer) megerkeztunk hajnalban Delhibe. Ezt annyira jol idozitettuk, hogy meg 4 orat kellett varnunk egy fantasztikusan modosult tudatallapotban a napfelkelteig, amikor is nekivaghattunk a delhii rengetegnek. Ami rogton megcsapott minket az az irdatlan paratartalom es a taxiosok hada volt, mindketton tultettuk magunkat, es elvergodtunk a m,etroig. a terv egyszerunek tunk, a szopermodernnek es olcsonak mondott metroval 5 megallo a lefoglalt szallas kozeleig, majd gyalogos megkozelitese az objektumnak. A hostelesek csak 12-kor tudtak volna felszedni minket, ill. becsekkolni csak ekkortol lehetett, igy volt idonk. Amde a metro nem volt olyan egyszeru sem olcso. Igy megiscsak egy taxiban landoltunk, igen kozvetlen soforunktol hamar megtudtuk, hogy ma kezdodik egy hatalmas muszlim fesztival, ha jol ertettem a ramadam vege 9de ennek meg utana kell neznem), es party van az egesz varosban. Ekkor meg csak orultunk ennek a hirnek, nem sejtven, hogy ez jelentosen befolyasolni fogja sorsunkat. Mikozben sok egyeb hasznos informacioval is szolgalt (pl. nem ildomos kajat a hatizsakban vinni, mert nemreg szetteptek kutyak ket japan turistalany, de lehet, hogy ezzen az infoval annyira nem sikerul titeket megnyugtatnom, de persze nem biztos, hogz ezt mondta, itt meg nem igen vettuk fol az indi englisht, igy kb. minden masodik szot ertettunk, 3 nap utan tartok 55%-os ertesnel.) megkozelitettuk a megadott cimet, ekkor felmerult az elso problema, nem adtak meg blokkszamot. Ez  szamunkra ismeretlen fogalom leven, mi eddig nem is hianyoltuk. Amikor a slam kelloos kozepen velte megtalalni a celobjektumot, kicsit elszontyolodtunk. ekkor az a memto otlete tamadt, hogy elvisz minket a turistairodaba, ott meg tudjak adni a pontos cimet. Nekem remlett valami a lonaly planetes olvasmanyaimbol, hogy delhiben egyetlen egy igazi turistainfo van, a tobbinek nem szabad hinni, nem emlekeztem epp a nevere, csak arra hogy 88 van benne. Amikor megpillantoottam az amugy nemm epp bizalomkerjesztonek tuno epulet ajtajan a 88-as szamot, a taxist igen szivembe zartam. Nem is sejtettuk, hogy az elkovetkezo 2 orat itt fogjuk tolteni. Meg kell hogy jegyezzem, hogy ekkor mar kozel 50 oraja nem aludtunk agyban, es eppen totalis kultursokkolodtunk. Egy igen segitokesz, es angolul is eleg kielegitoen tudo informatorhoz kerultunk. Felhivva a hostelt, kiderult, hogy a fesztival miatt le van zarvva az utcajuk, igy esely sincs a megkozelitesre, ergo nem tudnak minket fogadni.OKe, nem gond, keresunk mas szallast, Lonaly Planat (mostani szentirasunk, ezentul csak L.P.) felcsap, es kezdtuk hivogatni az olcso hosteleket, majd a kp. dragakat vegul a dragakat, de semmi, sehol egy hely a fesztival miatt, ill. csak 50 Euroert, ami az egesz havi szallasra szant budzsenk. Ahmad partfogasaba vett minket, es javasolta, hogy hagyjuk el a fovarost, es latogassunk el Agraba. Ok. Vonat? MInden jegy elkelt. Vegul a kovetkezo szolgaltatas kerekedett ki a dologbol: kisbusszal AGraba, ottalvas, masnap varosnezes, majd Jaipur, es kedd hajnalban vissza delhibe a repterre, ahonnan mar megvan a jegyunk Lehbe, es mindez azonnal. Az arat mondanom sem kell, hogy nem kellokeppen sikerult lealkudnunk, de hat tanulopenz. Es lassuk be, hogy az adott helyzetben nem igen volt sok valasztasunk, sem sok energiank sorsunk kedvezobb gabalyitasara. Persze Ahmad felkinalta, hogy nyugodtan pihenjunk par orat a lakasan, de nem eltunk ezzel a paratlan lehetoseggel, ahogy a repulon kapott hazassagi ajanlattal sem.
Le kell hogy szogezzem, hogy a 35 fok ellenere viselt hosszuujjuban es fejkendoben igen visszafogodtan viselkedtunk.
Igy tortent, hogy rogton ott termett Ganish (az elefantfejo isten Ganisha utan), aki innentol kezdve soforunkkent orrzoangyalunkka szegodott. A kisbusz persze egy negyajtos feher mercedes volt, amibe bepattanva kezdetet vette az indiai kalandozas. De errol meg kesobb, mert most olyan hanggok szurodnek be kintrol, amiket feltetlenul meg kell szemlelnem.
Csok

Melegebb éghajlatra távozom

Azt terveztem, hogy ódákat zengek az utolsó hetekről meg arról, ami korábbról papírt kívánt, de most éjjel kettő van, lefagy a lábam, és holnap megyek Indiába.
Ezért ez az utolsó beszámoló elhalasztódik.
Úgysem szeretek búcsúzkodni. Ennek ellenére már két hete folyamatosan ezt csinálom (másfél hete volt a búcsúbuli), így már nagyon ideje lelépni. Elég könny hullott már így is itt értem:)

Tőletek viszont nem is kell búcsút vennem. Terveim szerint folytatom a híradást.
Egy új blog készítése meghaladja az energiáimat, ezért valószínűleg itt.

Csók

Egészségügyi reform

Hogy miért jut újabban idő fürdőzésre meg futkározásra (merthogy majdhogynem rendszeresen rovom az erdőben a kilométereket)? Mert szerény személyem beizzította a magyar fronton szerzett érdekérvényesítési tapasztalatait. Ilyesmihez még a németek sem voltak hozzászokva, de móresre kellett őket tanítani.
Miután tavasszal igen motiváltan visszatértünk a dornachi Jungmedizienerfroumról (ez magyarul elég faramucin hangzik;  ifjú egészségügyiek fóruma), ami amolyan antropozófus Woodstock fesztivál volt, nehéz idők következtek. Az orvosok vagy szabadságon vagy betegek voltak, a pácienseket persze ez mitsem zavarta, és özönlöttek kis kórházunkba, aminek védőangyala elég sok feladatot kapott, és hála az égnek jól is végezte dolgát. De én úgy éreztem nem élhetünk többet ennyire vissza segítőkészségével, és ennek ismét egy levél formájában adtam hangot (néha, ha besokalok, írok egy levelet a főnökeimnek, hogy hékás, nem erről volt szó), de ez a levél már sokkal szofisztikáltabbra sikerült, mert pontokba szedtem benne, hogy mit kéne feltétlenül jobbá tenni. Nem mondom, hogy minden csont nélkül megvalósult, de nagy előrelépés történt  pl. laborügyben, továbbá végre konkrét főorvosi vizitidőpontok születtek. Mondjuk, ehhez kellett még egyet löknöm a gépezeten, amikor is egy "mi lehetne még jobb megbeszélésen" kibuggyant belőlem, hogy fix vizitidőpont nélkül nem lehet dolgozni. Miután Mathias nálam tervezte kezdeni a napot, és estig nem ért oda, ez némileg felbosszantott, és minden nyelvi és temperamentumbéli korlát ellenére megmondtam a magamét. Kissé megsértődött, de elgondolkodott a dolgon, mert este felhívta a Jant, hogy ő is így gondolja-e, mire Jan azt mondta, hogy teljes mértékben igaza van a Szidinek, csak eddig senkinek nem volt mersze ezt megmondani. No másnap Mathias reggel hétkor nálam kezdte a vizitet, azóta sikerült ezt a kezdést fél nyolcra optimatizálni, és a főorvosok pontos időbeosztás szerint dolgoznak, ami átláthatóvá teszi a napot, és a korai, pontos vizit miatt, az esti megbeszélés is korábbra csúszott, ami lehetővé teszi a nyári napsugarak élvezetét. Mathias művészi természetével úgy véli, ha időpontokhoz van kötve, elszáll a szabadsága, de talán mégis sikerül megtennie ezt a lépést a kórház érdekében. További újítás a kölcsönzött orvosok és nővérek alkalmazása, ez nem olcsó mulatság, de végre rájöttek, hogy kétszer annyi munkát nem lehet feleannyian elvégezni. Így a diagnosztikába besegítenek bérszakorvosok, akik elég jók, és eddig egy kevésbé jó ügyeletes orvos, akit haza kellett küldeni az ügyelet közepén, mert kiderült, hogy annyira rossz a látása, hogy nem tud vénát szúrni, illetve ha hívást kap, hogy fullad egy beteg, annyival jóváhagyja, hogy majd holnap megbeszéli a kollégákkal. Hát itt is igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve.

Rückschau II - Mulatozás

Továbbvezetni próbálva a Rückschau fonalát elmesélek még pár érdekesebb erdőszéli eseményt. Itt az időrendet sem előröl sem hátulról tartani nem fogom, annyira összemosódott már minden.
Most beszámolok az unterlengenharti partyéletről. Az elmúlt hónapokban szignifikánsan nőtt a mulatságok száma, volt, hogy egy estére kettő is jutott, és az események egymással konkurálva vonzották a táncéhes falulakókat. A helység legendás szórakozóhelye a Pajta, ami romkocsmákat megszégyenítő módon érdemelte ki a rompajta címet. Volt egyszer, hogy Daniela, Kristin berlini barátnője itt töltött egy hetet, a hatodik esős nap után annyira befordult, hogy sürgősen el kellett hagynia a települést, mivel Kristin ügyelt, ezért Daniela velem jött Baden Badenbe, ott egy idilli napot töltöttünk Annamarival és Antonnal, akik Freiburgból vetődtek oda, még múzeumban is voltunk! A visszaúton Daniela a fejébe vette, hogy Unterlengenhartot nem lehet kibírni józanon, ezért csak némileg ittasan hajlandó visszatérni. Mivel rám az a nyomasztó tudat nehezedett, hogy Klaus megbetegedése révén nem megoldott a másnap vasárnapi ügyelet, egyetértettem a tervvel, így a pályaudvarokon kis kiszerelésű gondűzőkkel szereltük föl magunkat. Az akció sikeresen zajlott, Daniela boldogan lépte át Unterlengenhart határát, és gátlások nélkül érkeztünk Heidrun nővér szülinapi bulijára, ami a Pajtában került megrendezésre. Sajnos a megvilágítás nem volt olyan erős, hogy érdemi fényképekkel szolgáljak a helyiségről, így lírai epikus leírással próbálom szemléltetni a helyszínt. Heidrunék portáján áll ez az elég öreg, de fitt épület, kívülről semmi különös, egy pajta, de belépve a legundergrundabb szórakozóhely. Ha épp nincs mulatság valószínűleg rendeltetésszerűen használják tárolásra, autójavításra, hűsölésre, meg amire egy pajtát használni szoktak. Én eddig még csak táncolásra használtam. Szóval már a megérkezés elég mesebeli volt, a falu prominensebb személyei már elég illuminált állapotban voltak, számomra mindig örömteli érzés kollégáimmal eme nonformálisabb viszony átélése.Ilyen eseményekkor visszatérnek a faluban felnőtt waldorfos fiatalok, akik közben megjárták a világot vagy épp most váltják azt meg, továbbá ott volt Jack, az amerikai cawboy hippy, aki hosszas ittléte alatt sem tanult meg németül, lehet hogy ebben az elfogyasztott öles drogmennyiség akadályozta meg, továbbá Carlos, a spanyol babysitter, Daniel, aki tüzes meteorsót csinált, Heidrun férje, aki elképesztő Micheal Jackson imitátor. Volt koktélbár, óriáspalacsinta sütés, tábortűz, dj. Ja és a pajtában a táncparkett mellett van minden, pár Harley Davidson, antik fúrógép, 30 éves családi fotók, diszkógömb, autójavító műhely, satu, oldskúl eszközök, nagyrészükről fogalmam sem volt, hogy mi, de jól néztek ki, olyan nagy gumigömb, aminek van két szarvacskája, és így a gyerek tudnak rajta ugrálni, ennek egy idő után nagy sikere volt, továbbá plakátok, képek, tükrök, régi babák, 30 év felhalmozott emlékei.

Egyik pénteken nagy fáradságomban azt gondoltam, hogy átugrok Kristinékhez felhörpinteni egy Gin tonikot, (no nem mintha itt ilyen nagy alkoholizálás zajlana, de hát a jól végzett munka jutalma...) no és ott volt Melly is, Jan sógornője, aki szintén berlini, így tudja mitől döglik a légy. Szokatlan módon nagy zenebonát hallottunk az erdő felől, így felkerekedtünk, hogy felfedezzük, honnan ered a muzsika. Az erdő felől érkeztünk, mint valami jetik, és egy esküvői mulatságban lyukadtunk ki. Szerencsére senki sem vette komolyan a dresskódot, így nem tűntünk ki péntek esti mackóruhánkban. Egy szuper rockabiliband húzta a talpalávalót, és a félszeg németeknek megmutattuk, hogy mi az a bugi. Bár fogalmunk sem volt, hogy ki esküszik, a menyasszony jóbarátaiként felmarkoltunk pár itókát és folytattuk utunkat az unterlengenharti éjszakában. Elég hamar egy szuper szülinapi buliban lyukadtunk ki, Martin épp az ünnepi fürdőzését töltötte az ajándék medencében. Én meg is voltam hívva a mulatságba, csak teljesen megfeledkeztem róla, de volt ajándék a tarsolyunkban (a menyegzőről elcsent lufiszív). Itt pár mohitóval és grillel meg jóravaló dj-muzsikával fogadtak bennünket. Mivel nem hajnali hazatérésre készültem, ezért nem vittem magammal kulcsot, és a ház bejárati ajtaja meglepő módon be volt csukva, a konyhaablakon keresztül sikerült behatolnom. Másnap meglehetősen korán kellett kelnem, mert elő kellett készíteni a terepet a búcsúbulimra. De erről még szólok....

Rückschau I

A szokásos frázisommal kell kezdenem, hogy minél tovább halogatja az ember az írást, annál nehezebben találja a szavakat. Sőt mi több, a magyar ékezeteket is, amikből meglepően sok van.

Arra jutottam, hogy most egy amolyan Rückschaut csinálok, ami egy antropozofus napi rutin, mely szerint nagyon hasznos, ha az ember minden nap végén visszatekint a nap történéseire, de a végén kezdi, és úgy halad az elejéig. Ez most így egy két hónapos Rückschau lesz, és persze nem szabályszerű, mert teljesen objektívnek és ítéletmentesnek kéne lenni, de erre meg sem próbálok törekedni.

A jelenből kiindulva: vasárnap éjjel van, kis szobácskámban üldögélek, élvezem a hűvös nyári estét. Most ment el Noémi, aki a legjobb barátom itt. A gyógyeuritmia képzésen vett részt, aminek 10 hónapos itteni szakasza lezárult, így fájó szívvel búcsút vettünk egymástól, de nem örökre, hisz máris vannak közös terveink. Noémivel az első hónapokban csak kerülgettük egymást, mert ő bár félig magyar, és a magyar nyelvet elég jól birtokolja, csak az anyukájával volt hajlandó eddig ezen nyelven társalogni, de most már 100 százalékkal emelkedett a magyar csevegőpartnereinek száma. Ő egy hihetetlen figura, aki kalandos élete során élt már Hawaiion át Thaiföldig mindenfelé, és az euritmiát a mindennapokban éli, még egy dzsungelben az őslakóknak is zsebből prezentálja, hogy miről van szó. Például a kórházzal fog csinálni konfliktus euritmiát, amivel nagyon jó tapasztalatai vannak, és  ezen intézményre eléggé ráfér épp. Róla még mindenképp írok majd, de most tovább kell vezetnem a Rückschau fonalát. Itt van most Revina, egy másik jó barátnőm, de ő Fuldaban él, most már csak havonta egyszer jön ide dolgozni pár éjszakára, ilyenkor nálam száll meg. Most nagy tervezésben vagyunk egy nagy közös út kapcsán. Szegénynek épp hólyaghurutja van, de már elláttam eukaliptuszos hólyag- és gyömbéres vesepakolással. Ma megtekintettük a Mások élete című német filmet, ami igen nagy hatást gyakorolt rám, ha valakinek kimaradt, csak ajánlani tudom. 1984-ben játszódik Kelet-Berlinben, a titkosrendőrség elképesztően pontos és kegyetlen munkájáról szól. Engem megdöbbentett, hogy még ekkor is mennyire mindenbe beleláttak, hogy tették tönkre az életeket, és az emberek mennyire messze álltak a szabadságtól. Volt egy magyar vonatkozás is: 1977-ben felhagyott a hivatal (aki egyébként azt is számon tartja, hogy hány cipőt vásárolsz egy évben) az öngyilkosságok számlálásával, feltehetőleg azért, mert az európai statisztikában csak egy ország előzte meg az NDK-t, kis hazánk.

Node vidámabb vizekre evezve. Itt a nyár. Végre volt alkalmam olyan nyári tevékenység űzésére, mint pl. a strandolás. Ez az elmúlt két hétben kétszer is megesett velem. Egyszer Sergioval látogattunk el a bad liebenzelli szabad strandra, itt a strand szabadsága nem az ingyenes belépésben, hanem a fedetlen (nem testekben, hanem) medencében nyilvánul meg. Sergio egy chilei végzős orvostanhallgató, aki az ottani antropozófus orvosképzést elvégezve hasznosnak látta az európai gyakorlatba vetni magát, így kórházunkban töltött 4 hetet, és amolyan Sancho Panzaként hozzám verődve vívtuk szélmalomharcunkat a kórházban. Sajnos már ő is elment. A másik vizes élmény a Nagoldban esett meg. Múlt hétfőn megérkezett Mariann, és fogadtatására (mintha ez itt mindennapos történés lenne) elugrottunk a folyóparthoz megmártózni, ez amolyan női kiruccanás volt, aminek nyomát viseli a Barbara autójának parkolás közben letört visszapillantó tükre, de persze frankón visszareparáltuk. Szóval itt van Mariann, a kalandéhes magyar reumatológus, aki bártan veszi a német nyelv és kórház kihívásait. Mióta itt van, a Schmerzpatienteim ellátásába eddig teljességgel hiányzó szakszerűség kezd beférkőzni.  Folyt. köv.

FrOstern

Történt egyszer, még január havában, hogy a jószerencse az én osztályomra vezérelte Fr. K-t. Ő egy igen különleges asszonyság, akinek az orvosok veleszületett tüdőbetegsége miatt maximum negyven évet adtak. Nemrég ünnepelte a hetvenötödik születésnapját. Ő ezt a ráadást az alternatív gyógymódoknak tudja be. Mindenféle magán kitesztelt természetes metódusokkal kúrálja magát, többek között a saját vizelet kúrára esküszik (azt már a fantáziátokra bízom, hogy mit csinál vele). Na egy súlyos tüdőgyulladás során bekerült hozzánk, miután túlélte a kezelést, fejébe vette, hogy meghív engem a stuttgarti operába. Erre az ominózus alkalomra most szombaton került sor, Wolfganggal, a férjjel eljöttek értem Unterlengenhartba (mókás, hogy kilenc hónap ittartózkodás után kellett rájönnöm, hogy nem Unterlegenhart, hanem Unterlengenhart, na nem mintha sokat változtatna a dolgon, mint mondjuk Dabas és Dallas esetében). Az egyórás autóút során sokat meséltek az életükről, számomra ők egy igazi duplex, vagyis egy olyan összeforrott pár, akik ketten alkotnak egy egészet. Ha az egyikük befejezné földi pályafutását, nem csodálkoznék azon, ha a másik gyorsan követné. Claudia betegsége miatt nem akart megházasodni, de Wolfgang ragaszkodott hozzá. Jövő héten ünneplik 39. házassági évfordulójukat. A kórság miatt gyermeket nem vállaltak, de esetükben nem is érzi ennek hiányát az ember. Talán a gyermekeknek szánt szeretetet osztogatják a magamfajta felkarolnivaló lurkóknak. Stuttgartba elvittek étterembe, nem akármilyenbe, a stuttgarti Parlamentébe (ezen ne lepődjetek meg, Stuttgartban igenis van parlament, mondjuk külsejét tekintve nem olyan parlamentes, mint amilyenhez mi, magyarok szokva vagyunk), aztán megtekintettük a Krabat című balett előadást. A Krabat egy német varázslatos történet, amolyan germán János Vitéz amit nemrég egy író regénybe foglalt, azóta sokfajta feldolgozást megélt. A darab szuper volt, az Opera is elég impozáns (pestivel hasonlítani persze ezt sem érdemes). Az külön jó volt benne, hogy nyelvi akadályokat nem kellett áthágnom, ezentúl csak balettban utazom. Ami persze nem olyan könnyű, mert a stuttgarti balett igen menő, és a jegyek egy szempillantás alatt elkelnek, most is csordultig volt az Opera. Node csak akad még ilyen mecénás páciensem. Ha már az antropozófus paraszolvenciánál tartunk, mesélek még egystmást. Van a kórházban egy szupi hordozható ultrahangkészülék, ez amolyan orvos legjobb barátja (a strangulátor mellett), egy mellbeszúrás előtt ildomos hona alá csapnia az embernek, meg nagy gebaszokat már fel tudok vele ismerni. Egy ilyen készülék borsos árat kóstál, tízmilliónyi nagyságrend. No ezt egy hálás beteg vette nekünk. Most mondta az egyik nővér, hogy Frau Sch., az egyik drága hasnyálmirigyrákos betegem, simán 100 Eurót hagyott az osztály kasszájában. Kedvenc személyes ajándékaim közé tartozik az öles namíbiai rózsakvarz és a birsalma fotósorozat, amit latin nevünk hasonlósága miatt (birsalma=Cydonia) kaptam egy lelkes betegtől. Most is épp egy igen kényelmes, beteg által kötött zoknit viselek. De pénz orvosnak se borítékban se boríték nélkül nem adnak.

A média már elég sok viccet csinált az idei húsvéti időjárásból, így nem is fokozom a dolgot, csupán leszögezem, hogy itt is igen hidegre sikerült az idő. Szerencsére ez nem szabta kedvét drága családomnak. Nagypénteken megérkezett a tokajis, sonkás, pálinkás különítmény. Lecsóval nyitottuk a szezont, majd prezentáltam a látnivalókat. Amiből azért nincs itt olyan sok, természetesen a kórház állt a dorfseehting élén. A körtúra, rozmaringos lábfürdő és méhviasz pakolás után azt mondták, hogy itt maradhatok még egy kicsit. Kis családom bátran vette az antropozófus kihívásokat. Csudamód nem verte ki náluk a biztosítékot a misztériumdráma (erről csatolok fényképet), amit egy anaphilaxiás sokk miatt félbe kellett szakítani, sem a keresztény közösségi húsvéti istentisztelet, ami még el is nyerte tetszésüket. Bár az kisebbítette az elismerést, hogy misebor helyett alkoholmentes lé szimbolizálja Krisztus vérét. Amúgy kijutott mindenből, volt itt jeges erdei séta, sváb Stonehenge, calwi templomkeresés (a feltámadási körmenet itt nem divat, így csináltunk magunknak), karlsruhei francia kultúr vendéglő, stuttgarti főutca, zárva lévő mercedes múzeum, szintén zárva lévő otto .. múzeum, Ilus mama kalács no meg bejgli (meg voltam győződve, hogy ez egy német szó, de nem). Mama, a sonka maradékai még most is új életerőt csöpögtetnek belém. Köszönöm. Amúgy a legjobb módszer a honvágy ellen az Ilusmama ropi Pick téliszalámival, Tokaji aszú, túró rudi kompó. Sajna mind véges mennyiségben. De a túró rudival nyertem ma valamit, még nem tudom ugyan mit, de holnap kiderítem.

No ez az írás elég idejétmúlt. Tapasztalataim szerint, ahol jó levegő van, oda az internet is nehezen szivárog be, így nem tudtam ezt korábban megosztani. Nemsoká jön az aktuális szösszenet is.

Ha az ember elér egy mélypontot, abban az a jó, hogy utána csak jobb lehet. Nálam ez a bizonyos pont szombat hajnali kettőkor következett be. Egy olyan hét állt mögöttem, melyért a pénteki ügyelet nélkül is érdemkereszt járt volna. Persze minden egészség mezején küzdő kollégámnak. Hol voltak azok a szép idők, amikor otthon mérgelődtem, hogyha néha tíz beteg jutott rám a kórházban. Hát most időm sem volt panaszkodni az átlag 18 beteggel, akik egytől egyig próbára tették emberi és orvosi képességeimet. Pénteken már éreztem, hogy nem lesz az est egy sétagalopp. A saját testi és lelkiállapotomat nem is igyekeztem leplezni, így a szükségét megérezve felajánlott Stefani egy ritmikus masszázs kezelést, méhviasz pakolással megtoldva. Na ez fenomenális volt, de van egy olyan hatása, hogy utána minden nem alvással töltött perc kárhozat. Ilyen percekből pedig elég sok akadt ezt követően. Node az említett mélypont akkor jött el, amikor már a sokadik betegfelvétel után egy negyvenfokos lázas hölgytől vérkultúrát kellett vennem. Miután kínkeservvel kisajtoltam a drága vércseppeket, a laborba galoppoztam, hogy a baktériumok békés növekedését biztosító inkubátorba helyezzem a mintát. Ez az inkubátor igen kicsire van méretezve, és az üvegek benne sokszor nem kívánatosan elhelyezve. Így egy fertőzött vérrel teli flaska nem tudott ellenállni a gravitációnak, és rápottyant a rózsaszínű indikátort tartalmazó üvegre. Minden akcióban részt vevő elem ripityára tört. A terep úgy festett, mint egy félresikerült horror vígjátékban. Ami nem véres volt, az pinkben pompázott, beleértve engem is. Ezen a ponton majdnem kollabáltam, csak azért nem tettem, mert elképzelvén a rózsaszín vérbefagyott testemet megtalálót, igen megsajnáltam. Na ennél mélyebbre nem süllyedtem. Ezen ügyeletből a másik sarkalatos, az érzelmi skála túloldalán álló élmény a reggeli vérvételes körtúrám során történt. Egy kilencven éves, erős légszomjjal küzdő nénike (a német kommunikációmat nem érezve kielégítőnek más kapcsolódási pontot keresve) megkérdezte, hogy milyen nyelveket beszélek még. És ráhibázott, merthogy Pécs mellet született sváb volt, aki a magyar nyelvet tökéletesen birtokolta. Hát én a meghatottságtól elsírtam magam, hisz itt még soha nem volt módom beteggel magyarul beszélni. Meglepően sokkal egyszerűbb. Margit néni is megörült nekem, és elmesélte kalandos életét, én ekkor már olyan fáradt voltam, hogy csak a szavakat élveztem, és szívtam magamba az édes anyanyelv mámorát.

No hát a következő hét sem sikerült lazábbra. Az éjszakai ügyeletes megbetegedése miatt kényes egyensúlyunk megbomlott, és jócskán be kellett ugrani az éjszakába. De ezt nem is részletezném, hanem rátérek a péntek esti dupla szülinapi bulira. Klaus csütörtökön 37, Jan pénteken 33 esztendős lett. Ezt nem lehetett megünnepeletlenül hagyni. Mivel együtt kiteszik a hetvenet, hetvenes évekbeli partit kreáltunk. Csütörtök éjfélig dekoráltuk a Mitarbeiterhaus nappaliját, ami igen alkalmas terepnek bizonyult egy táncos mulatsághoz. Nyolcra volt meghirdetve a bulikezdet, én fél kilenckor estem be, és még fél órán át egyedül alakítottam a terepet, már éppen kétségbe estem, hogy egyedül kell meginnom az estre szervált félakónyi alkoholmentes és alkoholtól nem mentes üdítőket. De végül mindenki letudta a letudnivaló kötelességeket, és beindult a megaparti. Elképesztő, hogy kollégáimnak ezt a rejtett oldalát mennyire nem ismertem. Hát úgy táncolnak, mint a nikkelbolha. Jan egy igazi porond-, Klaus pedig egy vérbeli mókamester, aki testi épségét kockára téve szórakoztatta a közönséget. Ahogy elnézem, minden kollégám vérbeli tangótáncos, így be is ütemeztünk egy Tangokurs Unterlegenhartot. Ha az itt töltött év mellékhatásaként megtanulnék lanton játszani és tangót táncolni, akkor már megérte itt lenni. Az éj közepén át kellett vennem a zenei irányítást, és beizzítottam a táncterepet. A repertoáromra teljesen rákattantak: Balkan Beat Box, Besodrom, Andro Drom, Budapest Bár, és már többen meg is rendelték az Erik Sumo albumot. Akkor is ilyen nagy legény voltam ám, amikor másnap, vagyis aznap reggel nyolckor betámolyogtam a kórházba átvenni a kórház irányítását… Mind túléltük…

Most épp a kórházi ügyeletes szobámból írogatok. Eljött az a várva-várt hét, amikor én biztosítom az éjjelt. Ez olyan eddig, mint a szabadság. Munkaidőm jól körülírt, este hattól reggel nyolcig. Az éjszaka császárának érzem magam. Holnap pedig sífutni fogok, mert égi áldásból itt is akad bőven. Pénteken pedig megérkezik kis családom, hogy a Húsvétot a fekete erdei idillbe töltsük.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok nektek!!!!

az óperenciás tengeren és harmincon túl

Helló kedveseim!

Ha az ember egy párszáz fős faluban él, és meglehetősen sokat dolgozik, akkor igen apró dolgok is elegendőek a boldogsághoz. Például egy szabad vasárnap. Ma arra ébredtem, hogy a szó szoros értelmében a hasamra süt a Nap. Az évnek az a különös napja van, amikor még mindent hófehér hó borít (itt a „hófehér” kifejezés még nem került ellentmondásba önmagával, mert itt a hó tényleg patyolat fehér, nem lucskos,  nem olvad el egyhamar) és ragyogóan süt a nap, olyannyira szikrázik minden, hogy napszemüveg nélkül kifolyik az ember szeme. A madarak szerenádot zengnek, és mindenki mosolyog.

Nagy szívfájdalmamra ki kellett hagynom az idei sítáborozást. Némi kárpótlásként elmentem ma sífutni, ami olyan élményáradatként szolgált, hogy most teljesen beteljesülve üldögélek a Hüttében (kertben), és Yonderboytol a Splended Isolationt hallgatva barnulok.

A múlt héten harminc esztendős lettem. Úgy terveztem, hogy ezen alkalomból, elutazom jó messzire. De mivel itt teljességgel nélkülözhetetlen vagyok, erre nem volt lehetőség. Így hát itt ültem meg a nagy évfordulót. A születésnap itt elég nagy becsben van tartva, így bőven kijutott az ünneplésből. A kollégáim virágos kroasszonnal és kávéval fogadtak reggel, kaptam egy csodás korallnyakláncot az orvosoktól és egy egész napra a kávéautómata kulcsát. Fél évre akarták megszerezni nekem, de a kulcs örzője, Frau Jelkovski úgy vélte, ha egy napnál tovább birtokolnám, csődbe menne a kórház. De így aznap mindenki a vendégem volt. Reggel az egész kórház énekelt nekem, kaptam egy óriási virágcsokrot és szinte mindenkitől valami apróságot, még egypár betegtől is (mert nem titkoltam a dolgot). Mathiasnak mondtam, hogy az lenne az igazi ajándék, ha végre minden betegemet nyugodtan, közösen levizitelnénk, ez részben meg is valósult, így nem panaszkodhatom. Este meg egy ínycsiklandozó vacsorát élveztünk Karinnál, akinek a macskáját Fidesznek hívják. De a nagy mulatságot szombaton tartottam. Hát ez volt életem legszürreálisabb bulija. Minden korosztály képviseltette magát, négytől hatvanöt évesig minden volt. Annamari ideugrott Freiburgból, sütöttünk tortát, és a gyümölcsös lencsefőzelék után megnyalták minden ujjukat a németek.  Mindenféle nyelven énekeltek születésnapi köszöntőket, megtanulták az uno magyaros játszási módját,  Budapest Bárt és Erik Sumot hallgatattam velük. Ha a kórházat nem is, de a világot mindenképp megváltottuk azon az estén.

Azóta nagyon élvezem, hogy harminc éves vagyok. Mondjuk pár évtizede az képzeltem, hogy harmincéves korában már igen meglett felnőtt az ember. Most már nem képzelem úgy. Most az az új elméletem, hogy akkor válik felnőtté az ember, ha rájön, hogy a felnövés csak egy illúzió, valójában soha nem következik be. Node azért megpróbálok harmicéves módjára viselkedni.  Például kiállni a jogaimért, és fellépni a túlkapások ellen. De már van annyi eszem, hogy nem magam égetem Johanna módjára a máglyán, hanem felbujtom a többieket, és ők adnak hangot a hangot adni valónak. Így például a jövő héten a főorvosok ügyelnek. Persze azért még van minek hangot adni.

Van egy új berlini kolléganőnk, szerencsére ő sem tartja normálisnak a helyzetet, és egyre több ötletet gyúrunk a kórházi munka fellendítésére vonatkozólag. Kristin elég jófej, és már dolgozott dzsungelorvosként Gautemalában, és megélt olyat, hogy motorcsónakkal  kellett a  macsetával tüdőnszúrt bennszülöttet a legközelebbi kórházba transzportálni. De ő is sokszor nagyokat néz, hogy mik történnek nálunk.  Például a pszichoszomatikusan lebénult kislány megtanul járni attól az ötlettől, hogy Waldorf iskola kell neki. Vagy egy huszonöt éves melanómában haldokló fiút és olasz családját elkísérjük ezen a végső úton, megtanítjuk elengedni azt, akit nem lehet elengedni, és hárfaszó segíti az átmenetet a másvilágba.  A 103 éves alkoholista nénivel pedig pezsgővel koccintunk.

Az új taktikám a telefonos konzíliumokhoz, hogy már az elején megkérdem, hogy honnan származik az illető kolléga. Ha esetleg magyar földről, akkor nem is kell németül gagyogni.  Ez az ötletem azután támadt, hogy az éjjel közepén át kellett helyeznem egy beteget egy intenzív osztályra. Ez elég sok telefonálást igényelt, és csupán három ügyeletes orvost kellett hozzá felébresztenem. Aki a legjobban reagált az én hajnali nyögdécselésemre, az egy sebész volt. Miután hosszasan ecseteltem az egész bonyolult szituációt, és annyiban maradtunk, amennyiben, akkor nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze, hogy honnan csöppentem én oda. Innentől kezdve magyarul folytattuk a diskurzust. Hát mondanom sem, hogy ez volt az ügyelet fénypontja.

Amúgy az segíti legyőzni a telefonálgatással szembeni aggályaimat, hogy abból indulok ki, hogy talán a vonal másik végén is egy emigráns csücsül. A múltkor például egy ügyeleti kérdés kapcsán egy izraeli Assistenzarzttal osztottuk meg sorsunk nehézségeit. Biztos neki sincs sok ideje ismerkedni, mert a végén elhívott randira.