The end

Boldogan jelenthetem, hogy azota poloska mentesek vagyunk. A maradek ruhak uj szinben pompaznak a mosas utan, de borunk barna, szivunk kicsit sajog, amolyan India honvagy van benne de oromtelien varja az europai kihivasokat. India egy igen sokoldalu, csodalatos hely, eletem egyik legjobb dontese volt, hogy vegre meglatogattam. Drága szüleimnek és azoknak, akik aggódtak értem: "Otthon megdöbbenéssel fogadták férjem elhatározását. Drága anyám szeme megtelt könnyel. Apám szemüvegén keresztül ijedten nézett ránk, és szó nélkül bement a dolgozószobájába. Térképpel jött vissza: -Ide nézzetek, itt van Kalkutta. Tudjátok, mi vár ott rátok? Nézzük csak a lexikont. Azt írja, hogy a forróság európai embernek kibírhatatlan. A monszun esőzés után a levegő megtelik baktériumokkal, és a gőzös kipárolgás, a malária a legerősebb embert is leveszi a lábéról. Te, Rózsám nem fogod bírni azt a pokoli klímát!... Aztán a hosszú hajóút! Tudjátok, mit jelent az a Vörös-tengeren átkelni? Két oldalon sivatag környékezi, ahonnan gyilkos szelek ontják a forróságot. Mindketten a halálba rohantok! Nem szívesen hallgattam ezeket a komoly ellenvéleményeket, és szerettem volna elhessegetni Indiába való vágyódásom álomképeivel. De én nem tudtam apán érveivel szembeszállni, nekem nem állt rendelkezésemre másik lexikon, mely azt állította volna, hogy Kalkutta klímája mégsem olyan kibírhatatlan, és a Vörös-tengeren sem halnak meg mind az utasok. Éreztem, hogy szüleim szeretete szólal meg mind aggodalmaikban, és most nem akadémikus vitáról van szó. Két érztés küzdött bennem. Láttam férjem nagy lelkesedését, égett bennem is a kíváncsiság, hogy ismeretlen világot lásak, de sinte göcsösen ragaszkodtam szüleimhez, gyermekkorom emlékeihez. Milyen jó lenne, ha mindez változatlanul velünk jöhetne Indiába, szüleim, testvéreim, a lőcsei várfalak, az utolsó lábas ház, melynek ablakából néztem a körteret, a boldog, csendes világot. Vacsora után sokáig fennmaradtunk. Én már lángolva a lelkesedéstől magyaráztam apámnak: ha annyi angol megél Indiában kétszáz év óta, miért kell éppen nekem és Gyulának ott meghalnia? .... Apa is el akarta titkolni meghatottságát, de felém áradó végtelen szeretete az ő férfias pillantású szemébe is könnyet csempészett. Megfogta két karomat, kissé eltartott magától, sokáig szótlanul nézett, azután csak annyit mondott: "ISten veled Rózsám, áldjon meg az Úr. Ne sírj, látod, én se sírok - és csupa zokogás volt a hangja - Isten veled örökre, mi már nem találkozunk az életben többé soha..." .... "Tagorétól érzékeny búcsút vettünk. Szantiniketán teljes létszámban kikísért az állomásra. Amikor a vonat elindult, felcsendült a diákok szomorú éneke, a szantiniketáni himnusz. Az utolsó hang, amely a fülünkhöz ért, a Sasztro Mohasai ideges kacagása volt. Bombayben szálltunk hajóra. Kifelé jöveet 17 napig tartott az út a Pilsnán. Három év alatt ugyanaz a hajótársaság 11 napra rövidített le a menetidőt. Victória volt a hajó neve, amely vitt bennünket a hullámzó tengeren. Minden nappal közelebb értünk Magyarországhoz, Budapesthez, Lőcséhez. Körülöttünk európai nyelvek csendültek, s a gép zakatolása, zúgása minden pillanatban a fülünkbe ordította: európaiak vagytok, és Európába rétek haza. S hirtelen megilyedtem a gép dübörgésétől. Mi vár ránk otthon? A gép Európa. A szokott szürke egyformaság, és semmi szín és semmi poézis, és semmi meditálás, csak munka, csak robot, csak hajsza a pénz után, csak viaskodás a megélhetésért. A két kezem rákulcsolódott a hajó karfájára, és kimeredt szemmel néztem visszafelé, és szinta féjt a szívem a kék vizek után. MÁr a Földközi-tengeren jártunk, a hullámok szürkéks és piszkosak. És szemem előtt felvillant a Tádzs Mahall szűzi márvány fehérsége, a darzsillingi temetőben egy hortenziával borított sír, a kasmíri íriszek és a szantinitekáni rigók édes füttye. Hírtelen a szívembe nyilallott, szorítottam a hajó karfáját, és könnyes lett a szemem. Honvágyat éreztem India iránt. India!... A csodálatos India! Amit ilyesztőnek, érthetetlennek, ostoba babonának tartottam, most minden megszépült elöttem. A nap vörösen hanyatlott le a szürke tengerbe. Vörössége egy izzó vörös lángolást varázsolt szívembe: a bengáli tűz csillogását. Bengáli tűz!... Bengáli tűz, melynek fényében Siva isten tovább táncol a Kaliásza hegy tetején. Március 28-án értünk Budapestre. Esett az eső. Csupa sár volt az utca..." 1931 G. Hajnóczy Rózs: Bengáli tűz

Ami kimaradt

Az utbol persze sokminden kimaradt, igy vissza kell menni. De most meg gyorsan papirra vetem, ami a blogbol kimaradt. Szamomra az emberi kapcsolatok voltak a legmeghatarozobbak Indiaban. Ennyi erdekes emberrel, eletuttal es eletfelfogassal egesz eletem soran nem talalkoztam. Nagy elmeny volt a latogatas a buddhista iskolaban, ahol szegeny eszak indiai gyerekeknek biztositottak igen jo tanulasi korulmenyeket. A gyerkocok annyira orultek nekunk, hogy egesz nap jatszottunk, es alig akartak elengedni. Deepak egy igen okos kisfiu, aki orvos akar lenni. Elhataroztam, hogy segiteni fogom ebben a celjaban. INdiaban sok a raszorulo, mindenkinek nyilvan nem segithet az ember, de ha hallgat a megerzesekre, megsugja a szive, hol kell igazan a segitseg. Egy jo baratom Del-Afrikabol, Bruno kifizette egy fiatalember mutetjet, aki eloot felrobbant egy gazpalack meg 6 eve, azota fel sem tudta emelni a fejet, mert hozzaegett a bore a mellkasahoz, azota koldul, es drogozik a fajdalom miatt, Indiaban sok a koldus es a gyermekmunka, amit megprobal az ember nem tamogatni, de sokszor van olyan szituacio, hogyha nem adsz semmit, akkor aznap az a kisgyermek nem eszik semmit, vagy megverik, mert nem keresett egy rupiat sem. Egy szep elmeny volt, amikor hazafele setaltam, es az uton meglattam egy bocit fekudni, azt hittem, hogy mar nem el, de kozelebb menve konstataltam, hogy meg lelgzik. Ket tibeti leanyzo mar sajnalkozva szemlelte. En tudogyulladast diagnosztizaltam (mely kesobb helyesnek bizonyult :) Javasoltam, hogy kerssunk allatorvost, nem tudtam, hogy ez letezo fogalom-e itt, de vegul is megtalaltuk, o megszervezte a mentest, es a boci biztonsagba kerult. Az egyik leany tibeti asztrologiat, a masik tibeti medicinat tanult. A masik nagy talakozas a vallasokkal tortent, harom nagy vallassal kerultem testkozelbe. Szivemhez a buddhizmus all a legkozelebb, de nem is vallaskent, hanem eletmodkent. Nagyon bolcs es tiszta eletu szerzetesekkel talaloztam, es jo utravalot adott a szerzetesek altal tartott meditacios utmutatas. A dalai lama szerint, ha minden 9 eves gyermeket megtanitanank meditalni, a Fold sokkal jobb hellye valna, es nem lenne a jovoben haboru. "A boldogsaghoz nem vezet ut, az ut maga a boldogsag." Buddha

The big bed bugs story

Tehat beazonositottuk a gonosztevoket, es felallitottuk a haditervet. Az osszes ruhat elvittuk a mosodaba, ami egy masik varosban tartozkodott, igy telepakoltuk a riksat gonceinkkel. A bogarak elpusztitasahou legalabb 80 fok kell, de Indiaban hideg vizzel mosnak, igy hosszas kommunikacios vesszofutas kerekedett, hogy akkor mindenkepp hasznaljak a szaritoprogramot, mely ugyan csak 60 fokos volt, de tobb a semminel. Vettunk egy flaska rovarirtot, es minden mast atfujtuk vele. A szallast kontaminaltsaga miatt le kellett cserelni, ezt lekommunikaltuk a tulajjal, aki nem ajanlott fel masik szobat, igy uj kvartely utan kellett nezni. KOzben az udvarra kieritettuk a polifomra a cuccokat, es speztunk, a szemlelodo nenikek el sem tudtak kepzelni, mi a fityfene folyik itt. Az uj szallasra dekontaminalt felszerelessel erkeztunk, magunkat is lespayztuk, alapos zuhanyt vettuk, az egesz testunkket bekentuk razofolyadekkal, mivel torulkozonk nem volt a ventillator alatt szaritkoztunk, az utolso goncoket kidobtuk, es felvettuk az uj ruhat, melyben az elkovetkezo napokat toltottuk bugyi es cipo nelkul. Ez az akcio a fl napot kitoltotte, igy mamorban uszva adtuk at magunkat a furdozesnek. Annyira elegedettek voltunk magunkkal, hogy este ellatogattunk a parton levo draga etterembe. A viszketest gin tonikokkal igyekeztuk enyhiteni. Mivel egesz Indiaban nem ittam alkoholt, ezert gyorsan a fejembe szallt, es csak arra emlekszem, hogy boldogan szaladgalok a tengerparton. A karmam gyorsan utolert, mert masnap reggelre meg tobb csipesenyom ektelenkedett a testemen. Azon tul hogy igen viszketett, lelkemben is kellemetlen erzesek lettek urra, mert arra a kovetkeztetesre jutottunk, hogy az akcio ellenere eletben vannak barataink. Amit semmikepp nem akartunk, az a poloskak hazahozasa, ugyanis ha bekerulnek egy lakasba igen nehezen lehet toluk megszabadulni. Igy meg radikalisabb lepesre szantuk ra magunkat. Kidobtuk a csudajo, csudasok emlek kototte hatizsakunkat es mindent, ami bed bug rejtekhelyul szolgalhatott. Elhasznaltunk meg 4 doboz rovarirtot (az India felett amugy is hezagos ozonpajzson ujabb lyukakat ejtve, de hat ez veszhelyzet volt), a szobat megint le kellett cserelni. Egy nagy szineszi koprodukcio reven eloadtuk, hogy nekem faj a fejem, ezert egy csondesebb szobara lenne szuksegunk, mivel betegsegrol volt szo igen segitokeszek voltak. Persze amikor negyedszerre mentunk le a boltba rovarirtot venni, es a teton spreztuk at az utlevelet, polifomot, penzt es egyeb tenyleg nelkulozhetetlen dolgokat, lebuktunk, de jofejek voltak, s azt tanacsolta a gazda, hogy hagyjuk a teton a napon a dolgokat, akkor biztos kimennek abogarak. Igy is tettunk, mert felo volt, hogy mi is rovarirtomergezest kapunk. Hullafaradtan rogytunk a tengerpartra. Azon tanakodtunk, hogy az osszes ruhat otthagyjuk a tisztitoban, ez egy igen fajo pont volt, mert az ut soran igen szep es sok ruhadarabra tettunk szert, melyekhez mar jo sok emlek fuzodott. Vegul ugy tontottunk, hogy nem fair csak ugy otthagyni oket, illetve meg par dolgot be kellett szerezunk a varosban, igy visszamentunk. Kozben konstataltuk a teton, hogy a maradek dolgokat kiraboltak. Szerencsere a fontos dolgok megvoltak, de az utolso dofes az volt, hogy az ajandeknak szant ekszereket es az en kontaklencsetokomat :)? elcsentek. Ezen a ponton Revina egy kisebb idegosszeomlast kapott, amit az utolso morzsa charassal igyekeztem stabilizalni. Ekkor mar paranojasak voltunk, es minden mozgo kis barna elolenyre bed bugskent reagaltunk. A masnapi indulasik mindekepp eliminalni kellett oket, nem kockaztathattunk. Vegul visszamentunk a ruhakert, a mosasert 10 eurot fizettunk fejenkkent, majd nagy szortirozas kovetkezett es a legfontosabb es legkevesebb helyet foglalo ruhakat zart zacskoba tettuk, a csodaszep takarok es puloverek szoba sem johettek. Majd vettunk egy ujabb telefontototot Revinank, (mar a masodikat) egy olcso taskat, es megtepazott idegeinkel bogarmentes alomba zuhantunk. Masnap luxus korulmenyek kozott visszavonatoztunk Delhibe. Mivel masra nem volt jegy, igy a legkondicionalt, haromszori inycsiklandozo etkezest magaba foglalo csak 30 oras expresszel szeltuk at Indiat. Poloskak helyett csotanyok kisertek utunkat, de ok legalabb nem transzportalhatok. Ez az egesz amokfutas igen nagy tanulsagkent szolgalt, arrol, hogy mi az ami fontos, hogy milyen konnyen esik a fogyasztoi tarsadalom aldozatava az ember, hogy hallgatni kell a megerzesekre, hogy a karma gyorsan visszavaghat. A szortirozas utan egy kis zacskoban elfertek a cuccaink, es egy szal ruhaban boldogok voltunk, elotte igen nagyra duzzadt hatizsakaink alatt roskadoztunk. Az a tied ami a szivedben van, meg a tested sem te vagy, amivel azonositjuk magunkat, es sok szenvedesre adhat okot. Szoval csomagjaink megfogyatkoztak, elmenyeink megszaporodtak, es a vonat befutott Delhibe. Mivel a fovaros eddig kimaradt, 6 ora mulva indult a repulo, igy beneveztunk egy riksas varosnezesre, amelynek soran majdnem sikerult eltevedni egy muszlim templom komplexumban. Amikor az utolso indiai vacsorat fogyasztottunk csevelybe elegyedtunk egy belga sraccal, aki epp most erkezett. Boldogan meseltunk neki az atelt elmenyekrol, a tippeket egy zuhanyzasi lehetoseggel halalta meg, igy illatosan erkeztunk a Gandhi repterre ejjel kettokor. Masnap kisse aluloltozotten, papucsban es a repulorol elcsort takaroval erkeztem nemet foldre (a kontaminalt ruhadarabok bezacskozva vartak a magas hofoku mosasra).

A cel maga az ut

Pont egy hete taposok ismet europai foldet, a Del-Nemetorszag es Svajc okozta kontrakultursokkot ki kellett hevernem, igy eltelt egy kis ido mire hirt adok az utolso indiai hetekrol. Tehat ott tartottam, hogy Aritsarban eltoltottunk negy varazslatos napot, majd ellatogattunk a vasutallomasra, hogy megvegyuk a vonatjegyet Varanasiba, a szent vaosba, ahova igen huzott a szivunk. Harri, finn srac mondta, hogy nem lesz az olyan egyszeru, altalaban hetekkel korabban meg kell venni a vonatjegyet, mivel ez nem osszeegyeztetheto a spontan utazasi szokasainkkal az ugy nevezett Tatkal megoldast valasztottuk. Az indulas elotti napon van nemi esely arra, hogy pluszpenz elleneben extra jegyet vasaroljon az ember kivant vonatra. Ehhez 10 orakor a palyaudvaron kell lenni, es a nagy nehezen kitoltott nyomtatvannyal sorban allni, legalabb egy orat. Miutan olyan akadalyakokat is lekuzdottunk, hogy le kellett fenymasolni az utlevelunket (volt egy erre szakosodott csipszarus a kozelben), es kialltuk a lassu sort, kozolte velunk az angolul erthetetlenul beszelo penztaros, hogy megsins, es nem is lesz egy darabig jegy Varanasiba. Osszeszorult a szivunk, es lazasan gondolkodtunk a B terven, mikozben a mogottunk kigyozo sor turelmetlenkedni kezdett. Revinaval egyszerre tamadt az az otletunk, hogy akkor menjunk a tengerpartra Goaba. En biztos voltam benne, hogy ugysem lesz jegy, igy az eselytelenek nyugalmaval bemondta az uj uticelt. Es lass csodat, meglett az alvovagonos jegy az Indiai Ocean partjara 8 euronak megfelelo rupiaert. Boldogan elfogyasztottuk az utolso szent dalt es rizspudingot, es rovid alomra hajtottuk fejunket, majd hajnalban elriksaztunk az allomasra, es kezdetet vette a 40 oras expressz utazas. Mar meg nem allhatom, hogy errol bovebben szoljak. A vonat olyan volt mint egy lepukkantabb regi magyar szerelveny, tisztanak nem epp mondhato, egy felso es kozepso halohelyet mondhattunk magunkenak, a felso volt a nyero, mert a kozepsot napkozben fel kellett hajtani, hogy ulni lehessen az also reszen. Egy kedves ket kisgyerekes csalad valamint egy indiai angolul nem beszelo utazotarsasag koreben szeltuk a kilometereket. Nalam a nem tudok mar magammal mit kezdeni melypont a 15 oraban jott el. Ekkor utra kerekedtem, hogy valami harapnivalot keressek, igy a konyhaban lyukadtam ki. A szemelyzet epp a vacsorat keszitette, ugy ereztem, tennem kell valamit, igy besegitettem. A tojashamozas es a fozelekesdobozok bealufoliazasa volt az en feladatom, igen orultek a hathatos segitsegemnek. Amugy a szakacsok es pincerek teljesitmenye elkepeszto volt. Az amugy is nagy hosegben helyben sutottek a csapatit, es foztek a rizst meg a dalt, a teat, kavet, finomsagokat felkinalo emberek felorankent rohangaltak vegig a szuk folyosokon. A megallokban pedig gyumolcsot, del-idiai finomsagokat kinalo arusok pattantak fel a jarmure, es villamgyorsan kinalatk portekajukat. Mi voltunk az egyetlen feher emebr a hosszu vonaton, de semmi problema nem akadt, mindenki igen kedves volt velunk, de azert euforianak minosult, amikor ejjel vegre megerkeztunk Margaoba, es hosszas riksas alkudozs, es szallaskeresgeles utan megerkeztunk a legluxszusabb szallasra az egesz ut soran. Meleg vizben lezuhanyoztunk, meg a wc is mukodott, rendeltunk az agyba vacsorat, bekapcsoltuk a legkondit, es mikozben a tv-ben Indiana Johnest neztunk, boldog alomba zuhantunk. Masnap koran keltunk, hogy felfedezzuk a varost, ami egy nagy, eleg sok nyugati baromsagot arulo markettel, egy szep parkkal, katolikus portugal stiluso templomokkal, portugalul beszelo idos emberekkel dicsekedhet. Goa portugal gyarmat volt, itt kotott ki Vasco de Gamma, es ennek meg eleg erosen nyomat viseli a videk. Kicsit olyan volt mint Portugaliaban, palmafak, azulejo csempe, a taxikon Jezus es Szuz Maria logott, es kedvesen Bom diaztak vissza az emberek. Mivel Margao tengerparttal nem buszkelkedhet, ezert folytattuk utunkat a kituzott cel, Palolem fele, melyrol azt hallottuk, hogy meg a legkevesbe elturistasodott strandja Goanak. Egy oras varazslatos, tropusi tajakon atropito buszut utan vegul izzadtan, tengerre ehezetten megerkeztunk a faluba. Elso utunk a tengerhez vezetett, es annyira euforiaba kerultunk, hogy ruhastul a vizbe vetettuk magunkat. Oriasi hullamok, vilagos foveny, egig ero palmafak, napsutes, langyos ocean, keves furdozo, tehenek a parton. En sirtam oromomben. Kedvezo szallas is akadt iziben. A teraszunkra belogtak a leanderek es a palmak. MOndjuk olyan kicsi furdot, mint itt volt, meg soha nem lattam, akar a wc-n ulve lehetett egyszerre tusolni is. De ez tokeletesen mindegy volt. Elfogyasztottuk a frissen fogott halebedet, es megkezdtuk a delutani furdozest. En gyorsan tajekozodtam a Baywatch szemelyzettol, hogy vannak-e capak, ok megnyugtattak, de annyira nem volt senki a vizben, es olyan oriasi hullamok voltak, hogy 200 meter utan inaba szallt a batorsagom, es ereztem, hogy az ocean a fonok. A part kozeleben elveztem a hullamok dobalasat. Annyira szep volt minden, hogy kezenfekvo volt, hogy valami tortenni fog. Igy is lett, mondjuk biztos uncsi lett volna negy napon at fetrengeni a parton. Masnap Revinan viszketo csalankiutes szeru borelvaltozasok jelentkeztek. Elso diagnozisom allergias reakcio volt a napfenyre, az igen sos vizre, melyet a homok iriitacioja fuszerezett. De masnapra csak rosszabb lett a helyzet, es csaknem az egesz testet elboritottak a piros foltok. En eppen egy erdekes freiburgi etnologussal folytattam csevelyt az idiai turakrol, amit tervez, amikor Revina, nem birta tovabb a viszketest, es be kellett mennunk a surgosegire. Az indiaiak, ha betegsegrol van szo, nagyon segitokeszek. Egy igen beszedes, es magat orvosnak velo taxis elvitt minket a kozkorhazba, ami egy meglepoen pozitiv elmeny volt. Rogton fogadtak minket, egy fiatal orvos megvizsgalta Revinat, es felvette az anamnezist. O is allergianak velte, de valojaban goze sem volt. kozosen arra jutottunk, hogy antihisztamint injekciot kell adni, ezt megtoldotta meg egy kis hydrokortizollal, amit igen csinos egyenruhat viselo noverek adtak be az izomba es a venaba. Revina annak ellenere(vagy epp ezert), hogy nover, nem egyszeru beteg, igy en fogtam a kezet a beavatkozas soran. Javasoltak, hogy maradjon bent ejszakara, de en vallatam az otthoni obszervaciot, igy elmehettunk, a patikaban beszereztuk allergia gyogyszert, es viszketes elleni razofolyadekot. Az akcio adrenalinkiaramlasa reven rogton csillapodott a viszketes. Majd gondolkozoba estunk, hogy mi lehet ez, es arra jutottunk, hogy ez minden elfojtasunk ellenere, biza bogarcsipes lesz. Az internet segitsegevel beazonitottuk, hogy a garazda az ugynevezett bed bug, alias Wanzen, alias agyi poloska, amit en latni veltem a csomagjainkon utkozben. En eddig nem sokat tudtam eme eloleny letezeseerol, de most mar igazi szakertonek mondhatom magam. Az internetes remsegek olvasasa utan kisebb sokkot kaptunk. Valosinuleg az amritsari kozszallas soran ferkoztek a taskankba, es itt elolopoztak, es elkezdtek szivni a verunk, mert hogy masnap az en testemet is elleptek a maculo papullozus borelvaltozasok. En mar higgadtabban reagaltam a dologra, es nem igenyeltem korhazi kezelest. Radikalis tettre szantuk ra magunkat, rovarrtas ezerrre´l.

Gandhi szuletesnapi partija a mennyben

MOst meg kell hogy szakitsam az idorendes beszamolot, es feltetlenul hirt kell hogy adjak az egyik legimpresszivebb elmenyrol az indiai kalandozasbol. Az egyik legkellemesebb buszuttal attettuk szekhelyunket Daramsalabol Amritsarba, Panjab tartomanyba, ami a leggazdagabb megyeje indianak, ennek megfeleloen az utak igen ujak voltak, mondjuk a busz kevesbe, igy minden kisebb katyu soran felo volt, hogy osszeroppan, az ut elso szakasza soran igen tomve volt a jarmu, igy egy indiai poronty fekudt az olemben, de a valtas utan (aminek soran nekunk kellett a csomagjainkat a busz tetejere pakolni, es mikozben egy francia es egy finn srac epp a 3 meter magas teton volt, elindult a sofor, igy majdnem leestek, de jajveszekelesunk megallasra kesztette a jarganyt. Ezek a helyzetvaltoztatasok mindig olyan izgalmasak es europai szemmel meghokkentoek, hogy meg nem allhatom, hogy ily reszletesen beszamoljak roluk. Szoval a masodik busz meg elkepesztobb allapotban volt, de mindenkire 3 ules jutott (valoszinuleg azert mert a tobbiek a mellettunk elszaguldo nemileg gyorsabb jaruvon lehettek). A lemeno nap fenyeben es 35 fokban gyonyorkodtem a szik varosokban es emberekben. Ugyanis ez egy szikek lakta videk. Talan mar irtam errol a vallasrol, ami talan a legnagyobb benyomast gyakorolta itt ram. India lakossaga kb 1%-a szik, ami egy a 15. szazadban letrejott vallas, a kasztrendszerrel szembeni lazadas reven, egy istenben hisznek, de a karma es reinkarnacio kozos a hindu es budhizmussal. A vallas alappillere a tiszta elet es az adakozas. Ez valoszinuleg egy jo recept, mert a szikek eleg sikeresek es igen szepek. Ilyen gyonyoru gyerekeket, noket es ferfiakat egyrakason ritkan latni. Ugy erzem magam, mint egy National Geografic filmben. Teht sikerult a 300 km-t 8 ora alatt megtenni, igy naplementere Amritsarban voltunk. Utkozben osszehaverkodtunk a finn sraccal, akivel sikerult 3 hasonloan hangzo magyar-finn szot talalni (kez, viz, tuz), igy velunk tartott. Volt egy emlekkep az LP-bol, hogy a Golden Tempel (ami a videk fo latvanyossaga) teruleten akad szallas zarandokoknak es turistaknak, igy ide iranyitottuk riksankat. Es olyan dolog vette kezdetet,a mit nehez szavakba onteni. A Golden Tempel a szikek es sok Indiai fo vallasi szimboluma, egy csodaszep szent vizen uszo csillogo palota, 750 kg arannyal, es naponta szazezer zarandokkal. Az arany templomot csupa feher marvany epulet veszi korul, annyira marvany, hogy napkozben a szikrazo fenyben majdnem kifolyik a feherember szeme. Minden nagyon tiszta es apolt, az zarandokok mindenfele a foldon alszanak, gyonyoru park veszi korul a komplexumot, mindenki mezitlab van, es mosolyog. Kulfoldiek nem nagyon vannak, de mivel nagy becsben vagyunk tartva, igy egy donacion alapulo szallast kialakitottak nekunk, ahol kb 20 agy van egy nagy helyisegben, szik orok vigyaznak rank, es kulon furdonk van, mikozben a szikek kint alszanak a szabad eg alatt a csipkefalak kozott. Elkepeszto fotok szulettek, maint a sok csodaszep es csodaszines ember elheveredik a foldon es alomba merul. A nagy adakozas csodaja az oriasi ebedloterem, ahol ingyen barki barmennyit ehet a nap 24 orajaban az egyik legfinomabb indiai etelbol. Erkezesunk napja egybeesett a nemzeti unneppel, Mahatma Gandi szuletesnapjaval, ami meg szinesebbe tette az egeszet. Mondjuk itt minden nap unnep. Mikozben a fantasztikus eledelt fantasztiikus emberek tarsasagaban fogyasztottuk a fantasztikus arangycsoda toveben, hirtelen mindnyajunknak az az erzese tamadt, hogy ilyen lehet a menyorszag. Ha minden ember olyan lenne, mint ez a sok ezer itt, nem lenne problema a foldon. Errol az etkezesrol meg kell probalnom beszamolni. Annyira jol szervezett, hogy minden nemet fejet hajthat elotte. Belepsz a csodaszep marvany komplexumba, kezedbe adnak egy fem tanyert egy poharat es egy kanalat, majd betessekelnek a hatalmas ebedlobe, itt helyet kinalnak a foldon egy hosszu szonyegen, a tanyeradba pillanatokon belul belevarazsolodik a dal (csipos lencsefozelek), rizs sajtdarabokkal, csapati (pitaszeruseg) es a vilag legfinomabb rizspudingja (teljesen fuggosegbe taszitott). Mindez egyszerre 1000 embernek. A legjobb a vizadagolo keszulek, amivel osztjak a vizet. Onkentesek vegzik profi modon az adagolast, es mindenbol annyit eszel amennyit csak akarsz, ha csapati kell, csak osszeteszed a kezed, es belepottyan egy. De tenyleg, amint kimondod, hogy de jo lenne meg egy kicsi rizspuding, rogotn ott terem egy mosolygos ember, es belekanyarintja a talacskadba. Naponta 60-80 ezer zarandok etkezik itt. Es tobbszaz ember vesz reszt a munkalatokba onkentes alapon. Mi is kivettuk a reszunkat a dologbol, es fokhagymatpucoltunk szik asszonysagok tarsasagaban (ez tisztara olyan, mint a tollfosztas, csak epp nem igen beszeltuk egymas nyelvet), mosogattunk, ami annyira elvezetes, hogy majdnem sorba kell allni erte. A fiuk 3 oraz at kanalat gyujtottek, ami azt jelenti, hogy a tavozo etkezoktol meg kellett szerezni a kanalat, aztan a piszkos edenyek bekerulnek az emberi gepezetbe, es elkepeszto iramban adogatodnak kezbol kezbe, mikozben tisztara pucolodnak. A munka vegeztevel jon a csai, ami szinten a legfinomabb fajtabol valo. MIndekozben mindenki odavan ertunk, es nem gyoznek halalkodni hogy itt vagyunk, es hajtogatni hogy milyen szepek vagyunk (ezt a nok teszik). A csaladi fenykepek szama, amin rajta vagyunk hatalmasat nott. Ennyi szeretetet mint itt egy nap alatt normalisan egy ev alatt kap az ember. MOndjuk ez neha mar az abnormalitas hatarat surolja. Egyik este Daniellel setaltunk, kis idore elhagytuk a komplexumot, es a kevesbe tiszta es mennyei utcakon setaltunk, az ut soran tobbszor a segitsegunkre siettek, hogy mit keresunk, es mit javasolnak, majd egy oreg szik bacsi jott oda hozzank, aki szemmel lathatoan nagy exsztazisba kerult lattunkra. Tobbszor megolelt minket, halalkodott, majd igen furcsan kezdett lelegezni, meg akarta csokolni a labunkat, es elsirta magat. A sotetben egyedul nem tudtuk eldonteni, hogy fussunk vagy adjuk at magunkat az emberi kapcsolat csodajanak. Majd mindnyajunkat a keblete olelt, es fajo bucsut vett tolunk. Masnap talakoztunk vele megint, es kiderult, hogy nagy tiszteletnek orvendo szik atyafi, aki kivurol tudja az egesz Guru Grandth Sagabot, a szent konyvet, es nagyon jo ember. Az biztos, hogy nehez lesz visszaszokni Europaba, az itteni mosolyaradat utan. Revinaval setaltunk az angol katonak altal legyilkolt indiai martirok emlekere allitott gyonyoru parkban, maikor egy hatalmas osztalyba botlottunk, a 11-14 eves gyerkocok a tanarokkal a fuben tanultak. Mikor meglattak minket rogtok udvrivalgassal odaszaladtak hozzank, es addig nem elgedtek, amig mindent meg nem beszeltunk, megoleltek minket, es elkeszult a jo sok kozos foto. Tegnap ellatogattunk a pakisztani hatarhoz, ami nevezetes az orsegvaltasi ceremoniajarol. Hat ez elkepeszto volt. Azzal kezdodott, hogy indiai lenyok szaladgaltak az indiai zaszloval, majd hatalmaj buli kerekedett, lanyok nagy tancot roptak, mikozben a sok indiai prominencia, koznep es kulfoldi turista (akiknek a legjobb helyeket tartottak fent) bamulta a showt es a legyezoszeruseget a fejukon viselo csodaszep indiai katonakat. MIvel szemmel lathatoan jobban ereztek magukat a tancolok, mint a nezok, igy Revinaval bevetettuk magunkat, es roptuk a leanyzokkal, akik persze jottunkre extazisba kerultek, es nem gyoztek minket ajnarozni. Egy kicsit furcsan ereztem magam, mikozben tobb ezer ember bamult, hogy indiai kis es nagylanyok fenykepeznek es olelgetnek. A mozgas utan jott az igazi produkcio, amikor is a legyezofejuek nagy hacacareval es nagy dobbantasokkal be es felvontak a zaszlot, mikozben egy David Hasselhof szeru indiai ficko buzditotta a tomeget hazafias kialtasokra, az egyenruhas iskolasok arcarol leritt a nagy hazaszeretet, es megismertuk India nacionalista arcat. A pakisztani reszt csak reszben lattuk, az ottani katonak egzotikus fekete dresszt viseltek, es hasonloan nagyokat dobbantottak. Az amuldozas utan egy szlovak lannyal es egy walesi fiuval bovult csapatunkkal visszatertunk csodapalotankba, hogy atadjuk magunkat a tovabbi amulatoknak. Ja es a hely, ahol annyi spiritualitas es ahitat van mint a Notre Damban es a Sagrada Familaban egyuttveve teljesen ingyenes, es amikor kisossza az arany templombol a kezedbe nyomnak egy igen finom szent desszertet. Nagy vonalakban ennyi mara, holnap vonatra pattanunk, es harminc valahany ora alatt eljutunk Goaba a tengerpartra.

Hare Krisna, hare Siva

Namaste az utolso daramsalai napon. Az ido is bucsuztatasunkra visszavaltott monszunra, es egesz nap felhokba burkolodzott a videk, de neha egy egy kosza napsugar atferkozott a feher fellegeken. Igen misztikus benne lenni a felhoben, es gyakran az orrodig se latni. Es ez mindig jo kifogas az adott kellemes heleyen meg egy kis idot eltolteni, meg egy mezes citromos gyomberteat felhorpinteni, meg egy csevelyt lefolytatni, vagy meg egy makramet elkesziteni. De tevekenysegeimnek sora sok hasznos elemmel bovult. Daramsala es Mcleod Ganj a tanfolyamok, kepzesek es workshopok hazaja. Nem sikerult visszafognom magam, igy elvegeztem egy tibeti masszazs kepzest, egy nyaklanckeszito muhelyet es egy egesz hetes akupresszura tanfolyamot. MIndert halas vagyok a sorsnak. Szereztem egy pillekonnyu jogamatracot, es minden reggel a felkelo nap fenyeben a teton vegeztem a gyakorlataimat. Aztan a konyhankban foztunk reggelit, es kezdetet vehette a nap. Olyan szenvedelyekre tettem szert, mint a portrerajzolas, kundalini gyakorlasa, hennazas, es a kornyezetemben megbetegedett emberek kuralasa. Igy sokakat vegigmassziroztam, es az akupresszura tudasomat is izzitom. El tudnam magamat amolyan utazo orvoskent kepzelni, a mivel szinte mindenkinek van egeszsegugyi problemaja, amit termeszetes modszerekkel jol helyre lehet billenteni. Az itteni konyvtarban raakadtam egy szuper konyvre, amiben sok jo tipp van a taplalkozas terapiarol. A szocialis eletbol sincs hiany, de errol majd legkozelebb, mert most irany a japan vacsora!

India VIII

Annyira le vagyok maradva az esemenyek felgonygyolitsevel, hogy most bele kell huznom. Tehat ott tartottam, hogy megint Lehbe csoppentunk (mint ket kanal). Amikor kielegitettuk ottani vagyainkat, mint pl. a motoros tura a kozeli kolostorokba, vacsora indiai baratainknal, jogatudas tokelesitese es a az etlap hianyzo elemeinek kiprobalasa, akkor keszen altunk a tovabbhaladasra. Ez persze ismet kisebb nagyobb kihivast jelentett. Kineztuk a legkenyelmesebb buszt, es ejszaka utra keltunk, velunk tartott ket torok cimborank, akiknek Delhi fele kellett venni az iranyt, mivel a vizumuk lejarofelben volt. Az ut 18 orasnak volt igerve, vegul 24 lett belole. Az ejszaka hamar elszallt, az iszonyat hideg ellenere, es a reggelit a hegysivatag kellos kozeben fogyasztottuk el, ekkor azonban valami problema akadt a kerekkel, es mivel nem volt megfelelo eszkoz a cserehez, ezert 2 orat rostokoltunk, persze nem unatkoztunk, met akadt erdekes utitars boven, a nyugateuropaiak bevett szokasa, hogy nyugdijas korukat itt toltik, mivel joval olcsobb az elet mint pl. Nemetorszagba vagy Angliaban, es jobban kedvelik az itteni laza eletet, ok sok erdekesseget tudnak meselni az itteni evekrol. Tovabba toroktudasomat tokeletesitettem Semi (aki jogaszkent dolgozott, de rajott, hogy nem ezt akarja csinalni, es utra kell valaszt keresni Indiaba) es Anul jovoltabol. Anul szinten egy erdekes srac, aki infirmatikuskent vegzett es dolgozott, de nem volt boldog, tovabba irgalmatlan hasi panaszai voltak, amire a konvencionalis medicina nem talalta a valaszt (edesapja hires akupunkturas orvos Torokorszagban), vegul egy hipnozis segitsegevel feltarult a hatterben megbujo ok, a szeretett nagymama halalanak feldolgozatlansaga, ennek feloldasa utan megszuntek a panaszai, azota teljesen megvaltozott az elete, reikvel gyogyit (ezt tapasztaltam egy vallfajdalom kapcsan), paleolit diataval leadott 20 kilot, nagyon pozitivan gondolkozik, es ugy nez ki mint egy gorog isten. Szoval jo csapatunk akadt, amire szukseg is volt, hogy elviseljuk a busz 20 km per oras sebesseget (vagy inkabb lassusagat). Az ut ugyanis oriasi hegyek kozott haladt 2000 meteres szintkulonbsegeket megteve, igen szuk utakon, szakadekok kozott. A sofor csak 5 pakli cigarettat szivott el az ut soran. A legviccesebb az volt, amikor azt mondtak, hgy 10 perc mulva megalluk, amikor egy ora mulva sem tartottunk szunetet, es mar lattam, hogy a kozelunkben ulo szerzetes majdnem bepisil (es az en szituacim is hasonlo volt), akkor bevetettem magam, es megallasra kenyszeritettem a jarmuvet. Igy sikerlut az egy napos ut soran haromszor megallni. MOndanom sem kell, hogy a megerkezes Manaliba katarziszamba ment. Manilit nevezhetnenk akar Malibunak is, leszamitva, hogy nincs a kozelben tenger, de amugy minden van, ami a meghitt uduleshez kell. A helyseg engem rogton Bad Liebenzellre emlekeztetett, egy gyonyoru volgy, oriasi zold hegyekkel korulveve, mindenfele erdo (foleg tulevelu). Es vicces modon eljutottam Unterlegenharba, amit itt Vasisnak hivnak (en csak hasisnak, mivel az itt elo hippik es helyiek ezen elnek). Mi Old Manaliban laktunk, ami egy hippifalu, VAsishoz hasonloan. Amint elindultunk az elso reggelinket elfogyasztani, Egy motor szaguldott velunk szembe Daniellel es Silviaval, aki jo barataink meg Lehbol. Nagyon megorultunk egymasnak, es Daniel elvitt mnkett egy csodaszallasra, ami egy igen nyugodt almafaligetben az erdo szellen foglalt helyet. Olyan szep volt, hogy 10 napig ittragadtunk. MAsnap ellatogattunk Vasisba, ami egy igen elvarazsolt hely, a faluban koszalva talalkoztunk Onorral, a torok kanunmuvesszel. Nagyon megorultunk egymasnak, es a paradicsomleveses beszelgetes, ill. a talalkozas tobb figyelemremelto lennyel, pl. Brunoval a fracia hippivel, aki evek ota jarja a vilagot, es jatekbol lovodozik a coca colas uvegekre, mert elveivel ellen mond, hogy bombakiserleteket tamogatnak, ill. egy babaval, aki 70 eves kora ellenere hihetetlen jogagyakorlatokat prezentalt nekunk miutan opiumittasan teleirta a konyvet szanszkrit mantrakkal. Amikor lelkes csapatunk harom kedves izraeli utazoval bovult, akkor meghivott minket Onor szereny lakhelyere. A rovid seta 30 perces kutyagolas lett a hegyre fel, uttalan utakon a sotetbe nyuloan. De annyira megrte hogy huha (Onor naponta tobbszor megteszi ezt az utat a faluba, ez meg is latszik a fizimiskajan. Egy elvarazsolt kunyhoba csoppentunk, mely eldugodtan fekust a hegyen, csodalatos kilatssal a videkre. Egy szikrara kitelepedtuk a hegyoldalon, es Onor egesz estes kanunprogrammal orvendeztetett meg minket. Ezt nehez szavakba onteni, hogy milyen vol a csillagos holdas es alatt ezt a mennyei muzsikat hallgatni igen kellemes emberek tarsasagaban. Onor helyben sutott kenyerrel es csaijal kedveskedett nekunk, es a marihuana a szikla mellett nott. MIvel a sotetben a lejutas nem volt megoldott, igy ott toltottuk az ejszakat (tiszta Unterlegenhart). Hajnalban modunk nyilott a vilagot innen napfennyel latni, es folytatodott a racsodalkozas.