FrOstern

Történt egyszer, még január havában, hogy a jószerencse az én osztályomra vezérelte Fr. K-t. Ő egy igen különleges asszonyság, akinek az orvosok veleszületett tüdőbetegsége miatt maximum negyven évet adtak. Nemrég ünnepelte a hetvenötödik születésnapját. Ő ezt a ráadást az alternatív gyógymódoknak tudja be. Mindenféle magán kitesztelt természetes metódusokkal kúrálja magát, többek között a saját vizelet kúrára esküszik (azt már a fantáziátokra bízom, hogy mit csinál vele). Na egy súlyos tüdőgyulladás során bekerült hozzánk, miután túlélte a kezelést, fejébe vette, hogy meghív engem a stuttgarti operába. Erre az ominózus alkalomra most szombaton került sor, Wolfganggal, a férjjel eljöttek értem Unterlengenhartba (mókás, hogy kilenc hónap ittartózkodás után kellett rájönnöm, hogy nem Unterlegenhart, hanem Unterlengenhart, na nem mintha sokat változtatna a dolgon, mint mondjuk Dabas és Dallas esetében). Az egyórás autóút során sokat meséltek az életükről, számomra ők egy igazi duplex, vagyis egy olyan összeforrott pár, akik ketten alkotnak egy egészet. Ha az egyikük befejezné földi pályafutását, nem csodálkoznék azon, ha a másik gyorsan követné. Claudia betegsége miatt nem akart megházasodni, de Wolfgang ragaszkodott hozzá. Jövő héten ünneplik 39. házassági évfordulójukat. A kórság miatt gyermeket nem vállaltak, de esetükben nem is érzi ennek hiányát az ember. Talán a gyermekeknek szánt szeretetet osztogatják a magamfajta felkarolnivaló lurkóknak. Stuttgartba elvittek étterembe, nem akármilyenbe, a stuttgarti Parlamentébe (ezen ne lepődjetek meg, Stuttgartban igenis van parlament, mondjuk külsejét tekintve nem olyan parlamentes, mint amilyenhez mi, magyarok szokva vagyunk), aztán megtekintettük a Krabat című balett előadást. A Krabat egy német varázslatos történet, amolyan germán János Vitéz amit nemrég egy író regénybe foglalt, azóta sokfajta feldolgozást megélt. A darab szuper volt, az Opera is elég impozáns (pestivel hasonlítani persze ezt sem érdemes). Az külön jó volt benne, hogy nyelvi akadályokat nem kellett áthágnom, ezentúl csak balettban utazom. Ami persze nem olyan könnyű, mert a stuttgarti balett igen menő, és a jegyek egy szempillantás alatt elkelnek, most is csordultig volt az Opera. Node csak akad még ilyen mecénás páciensem. Ha már az antropozófus paraszolvenciánál tartunk, mesélek még egystmást. Van a kórházban egy szupi hordozható ultrahangkészülék, ez amolyan orvos legjobb barátja (a strangulátor mellett), egy mellbeszúrás előtt ildomos hona alá csapnia az embernek, meg nagy gebaszokat már fel tudok vele ismerni. Egy ilyen készülék borsos árat kóstál, tízmilliónyi nagyságrend. No ezt egy hálás beteg vette nekünk. Most mondta az egyik nővér, hogy Frau Sch., az egyik drága hasnyálmirigyrákos betegem, simán 100 Eurót hagyott az osztály kasszájában. Kedvenc személyes ajándékaim közé tartozik az öles namíbiai rózsakvarz és a birsalma fotósorozat, amit latin nevünk hasonlósága miatt (birsalma=Cydonia) kaptam egy lelkes betegtől. Most is épp egy igen kényelmes, beteg által kötött zoknit viselek. De pénz orvosnak se borítékban se boríték nélkül nem adnak.

A média már elég sok viccet csinált az idei húsvéti időjárásból, így nem is fokozom a dolgot, csupán leszögezem, hogy itt is igen hidegre sikerült az idő. Szerencsére ez nem szabta kedvét drága családomnak. Nagypénteken megérkezett a tokajis, sonkás, pálinkás különítmény. Lecsóval nyitottuk a szezont, majd prezentáltam a látnivalókat. Amiből azért nincs itt olyan sok, természetesen a kórház állt a dorfseehting élén. A körtúra, rozmaringos lábfürdő és méhviasz pakolás után azt mondták, hogy itt maradhatok még egy kicsit. Kis családom bátran vette az antropozófus kihívásokat. Csudamód nem verte ki náluk a biztosítékot a misztériumdráma (erről csatolok fényképet), amit egy anaphilaxiás sokk miatt félbe kellett szakítani, sem a keresztény közösségi húsvéti istentisztelet, ami még el is nyerte tetszésüket. Bár az kisebbítette az elismerést, hogy misebor helyett alkoholmentes lé szimbolizálja Krisztus vérét. Amúgy kijutott mindenből, volt itt jeges erdei séta, sváb Stonehenge, calwi templomkeresés (a feltámadási körmenet itt nem divat, így csináltunk magunknak), karlsruhei francia kultúr vendéglő, stuttgarti főutca, zárva lévő mercedes múzeum, szintén zárva lévő otto .. múzeum, Ilus mama kalács no meg bejgli (meg voltam győződve, hogy ez egy német szó, de nem). Mama, a sonka maradékai még most is új életerőt csöpögtetnek belém. Köszönöm. Amúgy a legjobb módszer a honvágy ellen az Ilusmama ropi Pick téliszalámival, Tokaji aszú, túró rudi kompó. Sajna mind véges mennyiségben. De a túró rudival nyertem ma valamit, még nem tudom ugyan mit, de holnap kiderítem.