India VII

Udv a monszun kellos kozepebol. NO igazabol ez nem is a munszun, hanem a normalis idojaras Daramsalaban, ahova ma hajnalban erkeztunk egy emlekezetes egesz estes buszut utan. Tegnap eleg eros kesztetes tort rank, hogy a 10 napos manalii udules utan attegyuk szekhelyuket egy aktivabb helyre, es spontan felpattantunk az esti buszra, mivel mar mashol nem volt hely igy a soforfulkebe talapedtunk. Ezt az elmenyt mar regota ki akartam porbalni, ugyanis itt a negy buszoknak van egy kulon fulkeje, ahol a sofor a legenysegevel (ittas masodsofor, ajtonyitogato es csomagkezelo asszisztens, cigarettagyujtogato seged) a last minute utasokkal osztozik a kenyelmetlen uleseken es a fustolofusttel teli teren. MIvel harom izraeli kesett, es valami humanitarius egyutterzesbol megvartuk oket, Kali, a sofor hosszas ritualeval kerte az istenek segitseget a 10 oras ejszakai utazasra. En egy szuk padszerusegen osztoztam az indiai legenyseggel, es amikor a legelviselhetobb pozicio keresese kozben veletlenul beletettem a labam az utiszentelybe, es felrugtam Sivat, Kali gondoskodni kezdett a kenyelmesebb fekhelyemrol. Igy a szelvedobol (ahonnan tul sokat lattam a rank leselkedo veszelyekbol) atkerultem a takarokkal es taskakkal belelt pulpitusra, ami kozvetlenul a sorforules (igy a hatalmas kormany es kuplung)es pad kozott foglalt helyet, ez a pozicio neha lehetove tette a labaim kinyujtoztatasat, de ellazulni nem sikerult a az indiai illatos labak es a hihetetlen teljesitmenyt nyujto sofor kozotti gurulas lehetosegenek megfekezesere tett igyekezet miatt. Nem beszelve a feledhetetlen hang es vibracioelmenyrol, amely minden egyes fekezes (amelybol jocskan volt, mivel minden szembejovo nagyobb jarmu eseten komoly manoverezesbe kellett fogni a biztonsagos tovabbhaladas erdekeben) alatt hatalmaba keritett. Persze kivulrol nezve ez volt a legtutibb hely, mivel az egesz busz premier planban latta, amint en, mint egy aldozati test a pulpituson fetrengek, tobben megkerdeztek, hogy hogy jutottam ehhez a kivaltsaghoz. Ja az elmenyaradatot a szokasos indiai popzene szinesitette, mely maximalis hangeroovel nyikorgott az ezt nem megszokott europai fulbe. De vegulis megerkeztunk, hajnali otkor, valoszinuleg Kali latta rajtunk, hogy epp nem vagyunk alkalmasak sorsunk tovabbi rendezesere, ezert felajanlotta, hogy nyugodtan aludjunk par orat a buszban, mivel o ugyis a buszpalyaudvaron marad. Eltunk az ajanlattal, es normalizaltuk energiaallapotunkat, amire szukseg is volt, ugyanis erre a mesebeli helyre jocskan fel kellett gyalogoni, ami a homersekleti es teherviszonyok mellett nem volt kis teljesitmeny, de taxisofor segitokeszsegenek koszonhetoen (aki felhivta Jasont), hogy elmagyarazza az idejutas titkos parametereit, ugyanis az utolso 500 meter csak gyalogosan megkozelitheto. Huhu az aramszunetet sikerult ugyesen atveszelnem, mert fifikasan elmentettem az iromanyt. Az eso nem szandekozik elallni, igy folytatom beszamolot, de vissza oda, ahol legutobb tartottam. Hat a srinagari esemenyek lassan a feledes homalyaba vesznek, pedig csak par hete tortentek. Tehat epp fent voltunk ezen a hegyen, amikor az idojaras is kontinentalissa valtozott, es a huvos szello lenge ruhazatunk ala suvitett, igy hazafele vettuk az iranyt, mivel kedves csaladunk mart vart minket az inycsiklandozo vacsoraval. Soforunk teljesen megbizhato, nyugatias kereskedoklan ifju orokose volt, unokatestvere, aki elkiserte erre a masfeloras uzleti kiruccanasra, Dubajban dolgozo informatikus volt. Nekem bevett szokasom, hogy hazasnak vallom magam, igy a hatsoszandeku megkozelitesek elkerulnek, ehhez adodik, hogy Indiaban az orvos a legnagyobb presztissel biro foglalkozas. Mondjuk ehhez merten nagyon gazdagnak tartjak azt, aki orvos, igy busas borravalora faj a foguk, es az alkudozas is egy nagyobb kihivas orvoskent, de hat nem kell ezt mindenkinek az orrara kotni. Tehat z egesz gulmarti kiruccanas soran biztonsagban ereztuk magunkat. Persze Amir mar jocskan aggodott ertunk, amikor kilenckor verge hazaertunk. Aztan amikor megunktuk a hajnali negykor kezdetet vevo hangos muenzzin imat, ami penteken az egesz napra kiterjedt, akkor ugy dontottunk, hogy visszateruk Lehbe. A helyzetvaltoztatas Indiaban mindig nagy kihivas, kulonosen eszakon, ahol az oriasi hegyek, szakadekok es folyok jocskan keresztezik az utat. Eddig mindegyik utnak megvolt a maga specialitasa, a Srinagar Leh szakasznak, ami 14 orat vett igenybe, egy kisbusszal vagtunk neki. Negy indiai utitarsunkkal nem volt modom sok szot valtani, mert egesz uton egy eros hanyingerrel es nemi fejfajassal kuzdottem, az egesz fantasztikus kornyezetbol nehany pillanatra voltam kepes valamit latni, es hihetetlen poziciokat feltalalva sikerult kibirhatova tenni az utat (hala joga aszanaknak), a pranajama legzogyakorlatok es a kenyszeredett meditacio is segitette a tulelest. Amint megerkeztunk szeretett Lehben, rogton tunetmentesse valtam. Bar azt hittuk, hogy az osszes cimbora tovabballt mar, rogton osszeakadtunk par kedvenccel, es a Jevan (elet) caffeban elfogyasztottuk az egyik legjobban eso eledelt. Ez az etterem azert is szivem csucske, mert a tulajdonos egy nagyon jofej szik ferfi, aki sokat jart Europaban, es jo dolgokat hozot magaval, de nagyon tartja a szikh tradiciokat (turbant visel, nem borotvalkozik ( a szorben van a bolcsesseg), meghatarozott boxeralsot visel, es mindig magan hordja a szablyajat). Mivel erdeklodesem nagyon felkeltodott a kundalni joga irant, es azt hallottam, hogy o ezt uzi, igy beszelgetesbe elegyedtem vele errol. Annyira belelkesedett, hogy egy szemelyreszabott jogakurzus kereteben megmutatta a legfontosabb kundalini gyakorlatokat, mind a het csakrara egy, amit o minden reggel vegez. Nagyon halas volt nekem az inspiracioert, mert az utobbi idoben nem volt ideje jogazni ( a ladaki maratonra edz 3500 meteren), es megkeresesemnek koszonhetoen ujra belevetette magat. Ahogy o mondta minden ember a masik guruja, es az igazi mestert mindig magunkban talaljuk meg. Ez egybecseng a Dalai Lama szavaival, aki szerint minden ember celja, hogy Buddha legyen, vagyis a tokeletesseg fele haladjon, es ez minden ember szamara lehetseges is. Ami meg szot erdemlo emleny az a Dalai Lama tanitasan valo reszvetel. Erre a Leh melletti Csaklamsaban kerult sor, ami egy tibeti menekulttabor is egyuttal, es a Lama sok idot tolt itt. Hajnali hatkor kerekedtunk utra kis csapatunkkal ket izraeli sraccal es ket holland lannyal. Ez azert is volt nagy kihivas, mert hajnali negykor meg kesztetest ereztunk a Shanti sztupa megmaszasara, ami egy megerolteto ugyanakkor igen felemelo teljesitmeny az oxigenszegeny kornyezetben, ugyanis egy 20 perces lepcsozessel lehet megkozeliteni. Ez a hely amugy a kedvencem Lehben, shanti annyit jelent, hogy beke, ami erre a helyre kulonosen igaz, akkor nyugalom szallja meg az embert itt, hogy itt lehet a legelmeyultebben meditalni es imadkozni, nem beszelve az imazaszlokkal tuzdelt fantasztikus kilatasrol a videkre. Tehat elvergodtunk az audienciara, amire nehez volt a megfelelo oltozekkel keszulni,k ugyanis hajnalban igen csipos volt az ido, de delelott nagyon erosen sutott a nap (ami ezen a videken a magassag es az ozonlyuk hezagai miatt) kulnosen fokozottan erzodik. Ez egy elkepeszto megtapasztalas volt, tobb tizezer ember erkezett, foleg tibeteik, ladaki buddhistak, szerzetestomegek es nehany kulfoldi. Mindenfele nagyobb szervezes nelkul teljesen bekesen elhelyezkedett az embertomeg a foldon, a felkeszultebb helyeik pokrocokkal, naptol vedo esernyovel, finomsagokkal keszultek, amibol persze nekunk is jutattak. Tovabba rendszeresen erkeztek emberek vajteaval (buddhista specialitas) es viragszirmos itokaval. A lama megkezdte beszedet, amit en meditacis tudatallapotban hallgattam, mivel tudati szinten nem sokat ertettem, mert hogy tibetiul beszelt. Egy ideig nem is ereztem igenyet az ertesnek, mert annyira megszall a beke es emberi kozossegerzese ezzel a sok fantasztikus emberrel. De aztan gondoltam, hogy kell hogy legyen valahol tolmacsolas, amit meg is talaltam. Persze ezen a helyen volt a legnagyobb a Nap ereje, igy a legrafinaltabb modszerekkel bugyolaltuk be a fejunket, egy kedves angol ferfi (akinek a megfelelo kozeleben volt szerencsem helyet foglalni) friss gorogdinnyeszeleteket osztogatott. A lama nagyon felemelo dolgokat mondott, es azzal a szivbemaszo erzessel tavoztam az esemenyrol, hogy nagyon halas vagyok a lehetosegnek, hogy ember lehetek, akinek fuggetlenul attol, hogy hisz vagy nem hisz, ill. Melyik vallashoz tartozik, az a dolga, hogy jo ember legyen, es eloreheladjon a foldi elet nyujtotta fejlodesi lehetoseg reven. A dalai lamanak amugy nagyon jo humora van, most talalkoztam egy nemet lannyal, aki itt Daramsalaban volt egy tanitason, ahol a Lami sokukkal kezet fogott, amikor hozza ert, ez meglatta az orrpiercingjet, nagyot nevetett, es elkezdett vele jatszani, az egesz tomeg nagy kacagasa kisereteben. Hat ez a buddhizmus, aminek most a bocsojeben vagyok. Lassuk mi sul ki belole!