Spätdienst

Rég jelentkeztem. Ennek oka az idő és energiahiány volt. Most, hogy úgyis be kellett jönnöm pár zárót lediktálni, írok pár sort. Eddigi híradásaim nagyon elragadtatottak voltak, a mostani valószínűleg kevésbé lesz az, mert az elmúlt két hétben nagyon kimerültem. Ezúttal az érem másik oldaláról is írok. Ez pedig a beteg- és munkamennyiség. Az szuper, hogy Németországban a biztosító támogatja az alternatív terápiák, így az antropozófus orvoslást is, de csak részben. Ami azt jelenti, hogy a teljes ellátás érdekében az itt dolgozóknak áldozatot kell hozni, ami leginkább a túlmunkában nyilvánul meg. Ide szívbéli elhivatottságból jön valaki dolgozni, és ha már megtette ezt a lépést, nem riad vissza némi extra feladattól. De hol a határ? Egy antropozófus kórháznak ugyanannyi pénzből kell kigazdálkodnia az extra terápiákat és az antropozófus gyógyszereket, ahogy látom, az orvosok számán spórolnak. A fizetés némivel kevesebb, mint egy normál német kórházban (magyar viszonylatban persze ez is busás, és az otthoni jövő megalapozására elegendő), a túlóra viszont jóval több, amit nem tud a kórház megfizetni. Nehezíti a helyzetet, hogy szinte minden doktornő teherbe esik, és az anyasági apanázst a kórház biztosítja, jelenleg négyen állapotosok, helyettük a többieknek kell dolgozni.

Három főorvos van, ami klassz, és mind szuper ember, de ez megint drága, a többi orvos viszont mind 3 évnél kevesebb tapasztalattal rendelkező fiatal, akikre túl nagy felelősség és kevés kontroll jut. Két hete én vagyok az „osztályvezető” a Station II-on, ami azt jelenti, hogy egy tizenkét ágyas osztályt gardírozok, hetente egyszer van főorvosi vizit, ezen túl persze kérdezhetek, de az időszűke miatt szűkösen. A betegek továbbra is bonyolultak, az instabil anginatól kezdve a perianális tályogon át az „egész testben égő érzés”-ig. A 24 órás EKG, a spirometria elemzése, az ergometria elvégzése, a branül berakás, a kemotarápia beadása mind az osztályos orvos feladata, és ha gyorsan kell egy laboreredmény, jobb ha magad végzed el a vizsgálatot.

Túl vagyok az első két ügyeleten. Az első elég békés volt, csak bennem dúltak nagy harcok, így iszonyat fejfájással csináltam végig. A másodiknál hasonlóan fáradt voltam, és kevésbé volt békés. Egy májpunkció utáni vérzés áthelyezése sebészetre, és egy hisztérikus pneumogén szepszisben lévő nő felvétele (aki mentőautóval 5 órát utazott Münchenből, hogy itt gyógyulhasson, ez az ami magyar szemmel nézve nonszensz). Mivel ultrahangozni nem tudok (ami Magyarországon egy külön szakterület, de itt elvárt a belgyógyásztól), behívtam a háttér ügyeletes főorvost, és ketten már boldogultunk. De mivel ez a két eset természetesen egy időben történt, és annyira egyedül van az ügyeletes, hogy még a laborvizsgálatokat is neki kell végezni, nem tudom, hogy hogy lett volna ez megoldható egyedül. De a főorvos szerencsére jófej volt, és mindnyájan túléltük az éjszakát. Másnap elvileg délben haza lehet menni, tehát nem kell betegfelvételt csinálni, de az osztályt el kell menedzselni, ami hétvége előtt sok elbocsájtást, vagyis zárót jelent, így este 6-kor jutottam haza. Ekkor elolvastam az Ilusmamikámtól kapott levelet, amitől olyan honvágyam támadt, hogy könnyek között aludtam el.

Node a hétvége mindent renbe tesz, és egy nagy alvás után szebben látja az ember a világot.

Tegnap voltunk Revinával és Sandraval (egy új ausztrál doktornő, aki egy hete jött, nagyon örülök neki, mert jófej, és ketten együtt jobban rálátunk a németeknek megszokott, de számunkra meghökkentő túlkapásokra) Baden-Badenben, ami egy sikkes kis ékszerdoboz városka, és voltunk a Frida Khalo kiállításon, ami nagy hatással volt rám. Meg is vettem az életrajzi filmet DVD-n, és este megnéztük, fantasztikus volt. Nagyon sok inspirációt és erőt adott az élete, hogy lehet együttélni a fájdalmakkal, a művészetben kamatoztatni, hogy lehet túlélni a csalódásokat, megőrizni emberi méltóságunkat a legocsmányabb helyzetekben is, mindezt túláradó emberszeretettel és életörömmel.

Ennek jegyében készülök a következő, ügyeletekben és zárókban bővelkedő hétre. Cél több harmónia, struktúra és határvonal, nomeg önfeledt öröm becsempészése.