Továbbvezetni próbálva a Rückschau fonalát elmesélek még pár érdekesebb erdőszéli eseményt. Itt az időrendet sem előröl sem hátulról tartani nem fogom, annyira összemosódott már minden.
Most beszámolok az unterlengenharti partyéletről. Az elmúlt hónapokban szignifikánsan nőtt a mulatságok száma, volt, hogy egy estére kettő is jutott, és az események egymással konkurálva vonzották a táncéhes falulakókat. A helység legendás szórakozóhelye a Pajta, ami romkocsmákat megszégyenítő módon érdemelte ki a rompajta címet. Volt egyszer, hogy Daniela, Kristin berlini barátnője itt töltött egy hetet, a hatodik esős nap után annyira befordult, hogy sürgősen el kellett hagynia a települést, mivel Kristin ügyelt, ezért Daniela velem jött Baden Badenbe, ott egy idilli napot töltöttünk Annamarival és Antonnal, akik Freiburgból vetődtek oda, még múzeumban is voltunk! A visszaúton Daniela a fejébe vette, hogy Unterlengenhartot nem lehet kibírni józanon, ezért csak némileg ittasan hajlandó visszatérni. Mivel rám az a nyomasztó tudat nehezedett, hogy Klaus megbetegedése révén nem megoldott a másnap vasárnapi ügyelet, egyetértettem a tervvel, így a pályaudvarokon kis kiszerelésű gondűzőkkel szereltük föl magunkat. Az akció sikeresen zajlott, Daniela boldogan lépte át Unterlengenhart határát, és gátlások nélkül érkeztünk Heidrun nővér szülinapi bulijára, ami a Pajtában került megrendezésre. Sajnos a megvilágítás nem volt olyan erős, hogy érdemi fényképekkel szolgáljak a helyiségről, így lírai epikus leírással próbálom szemléltetni a helyszínt. Heidrunék portáján áll ez az elég öreg, de fitt épület, kívülről semmi különös, egy pajta, de belépve a legundergrundabb szórakozóhely. Ha épp nincs mulatság valószínűleg rendeltetésszerűen használják tárolásra, autójavításra, hűsölésre, meg amire egy pajtát használni szoktak. Én eddig még csak táncolásra használtam. Szóval már a megérkezés elég mesebeli volt, a falu prominensebb személyei már elég illuminált állapotban voltak, számomra mindig örömteli érzés kollégáimmal eme nonformálisabb viszony átélése.Ilyen eseményekkor visszatérnek a faluban felnőtt waldorfos fiatalok, akik közben megjárták a világot vagy épp most váltják azt meg, továbbá ott volt Jack, az amerikai cawboy hippy, aki hosszas ittléte alatt sem tanult meg németül, lehet hogy ebben az elfogyasztott öles drogmennyiség akadályozta meg, továbbá Carlos, a spanyol babysitter, Daniel, aki tüzes meteorsót csinált, Heidrun férje, aki elképesztő Micheal Jackson imitátor. Volt koktélbár, óriáspalacsinta sütés, tábortűz, dj. Ja és a pajtában a táncparkett mellett van minden, pár Harley Davidson, antik fúrógép, 30 éves családi fotók, diszkógömb, autójavító műhely, satu, oldskúl eszközök, nagyrészükről fogalmam sem volt, hogy mi, de jól néztek ki, olyan nagy gumigömb, aminek van két szarvacskája, és így a gyerek tudnak rajta ugrálni, ennek egy idő után nagy sikere volt, továbbá plakátok, képek, tükrök, régi babák, 30 év felhalmozott emlékei.
Egyik pénteken nagy fáradságomban azt gondoltam, hogy átugrok Kristinékhez felhörpinteni egy Gin tonikot, (no nem mintha itt ilyen nagy alkoholizálás zajlana, de hát a jól végzett munka jutalma...) no és ott volt Melly is, Jan sógornője, aki szintén berlini, így tudja mitől döglik a légy. Szokatlan módon nagy zenebonát hallottunk az erdő felől, így felkerekedtünk, hogy felfedezzük, honnan ered a muzsika. Az erdő felől érkeztünk, mint valami jetik, és egy esküvői mulatságban lyukadtunk ki. Szerencsére senki sem vette komolyan a dresskódot, így nem tűntünk ki péntek esti mackóruhánkban. Egy szuper rockabiliband húzta a talpalávalót, és a félszeg németeknek megmutattuk, hogy mi az a bugi. Bár fogalmunk sem volt, hogy ki esküszik, a menyasszony jóbarátaiként felmarkoltunk pár itókát és folytattuk utunkat az unterlengenharti éjszakában. Elég hamar egy szuper szülinapi buliban lyukadtunk ki, Martin épp az ünnepi fürdőzését töltötte az ajándék medencében. Én meg is voltam hívva a mulatságba, csak teljesen megfeledkeztem róla, de volt ajándék a tarsolyunkban (a menyegzőről elcsent lufiszív). Itt pár mohitóval és grillel meg jóravaló dj-muzsikával fogadtak bennünket. Mivel nem hajnali hazatérésre készültem, ezért nem vittem magammal kulcsot, és a ház bejárati ajtaja meglepő módon be volt csukva, a konyhaablakon keresztül sikerült behatolnom. Másnap meglehetősen korán kellett kelnem, mert elő kellett készíteni a terepet a búcsúbulimra. De erről még szólok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése