Menschen

Ugy vélem, hogy ahhoz hogy ne veszítsem el a kapcsolatot a realitással, nagyon fontos, hogy írjak, és ezáltal leképezzem az itt megélt, sokszor hihetetlen, ám itt szokványosan kezelt dolgokat.

Annyi mindenről lehetne itt mesélni. Most arra az elhatározásra jutottam, hogy ma az emberekről írok. Azt hiszem, hogy az emberek errefele mind valamilyen fokban idealisták, és az ideáikért képesek áldozatot hozni. Sokan a materializmus egyre növekvő karmai elől keresnek itt mentsvárat, és próbálnak valami igazán szellemit teremteni. Több itteni német szájából hallottam, hogy Németországban manapság a materializmus iszonyat mértéket öltött, nagyon sokan profitálnak belőle, és épp ezért fontos, hogy ezen folyamat ellenpólusaként legyenek olyan szigetek, mint Unterlegenhart. Ezen érdemes lehet eltűnődni, hogy ennek ellenére vagy épp ezért miért pont Németországban van az egyik legnagyobb tere természetgyógyászatnak, és miért itt van a legtöbb antropozófus kórház. Szóval az emberek itt valahogy egész mások, mint máshol Németországban vagy általában Európában. Az ok, amiért valaki idejön már egy kapcsot jelent a többiekhez, nagy elfogadással és kedvességgel nyitnak felé. Sok különleges ember megfordul itt, a világ messzi tájairól is.

A munka mellett persze még nem volt kellő időm a barátkozásra. Akit bártan barátomnak nevezhetek, ő Revina, egy egyáltalán nem németes német ápolónő. Ő is a Mitarbeiterhausban lakik, és fiatal kora ellenére meglepően sok élettapasztalattal bír, nagyon pozitív és megnyugtató kisugárzása van, és nem svábul beszél, ezért elég jól megértjük egymást. Ha néha ránkjön a bezártság Unterlegenhartban, elugrunk egy buliba Pforzheimba. Na jó ez eddig egyszer fordult elő, megünnepeltük, hogy túléltem az első hetet, és hajnalig táncoltunk. Ez egy egészséges ellenpólusa a tudatos antropozófus létnek.

A másik személy, akinek márig sokat köszönhetek, Jan, Assistenzärzt, ő tanít be, momentán együtt tevékenykedünk a Station 5-ön. Herdekén tanult, ami egy antropozófus orvosi egyetem, szóval eléggé képben van lénytagok és egyebek terén. Nagyon szép látni, hogy alapból mennyire más a megközelítése a betegekhez és a betegségekhez. Phd a szalutogenezisből csinált. Elég türelmes, szeret magyarázni, és nem okoskodik, szóval nagyon örülök, hogy együtt dolgozunk. Az életutak talánya, hogy három éve egy grazi ritmikus masszázs kurzuson már találkoztunk, jókat beszélgettünk, így ismerős arc fogadott. Pont az érkezésem napján tudta meg, hogy második gyermeke lesz.

A kedvenceimhez tartozik még Dr. Bk., az egyik főorvos, egy olyan orvos, akire teljes egészében fel tudok nézni, és példaképként dukál. A lénye olyan erőt, szakértelmet és biztonságot sugároz, hogy nagybetegként bártan rábízza magát az ember. Nyugalmát és emberi báját még a nehéz szituációkban is megőrzi. Az orvoslás igazi szenvedélye, és művészetként űzi. Épp úgy képben van a különböző fagyöngyfajtákból mint az adekvát kemoterápiás kezelésből, utóbbiról nem csupán statisztikai adatok alapján dönt, hanem biográfiai kérdésként kezeli az ember életében, és minden betegnél egyedi elbírálás alapján javasolja.

Későre jár, így a zenész főfőorvosről, a mindig mosolygós zeneterapeutáról, a fiatal kollégákról, az elvarázsolt masszőrről, a furcsa betegekről, az iráni kávéházas hölgyről és a többiekről legközelebb írok.