Arbeit macht Spaß

Soha nem gondoltam volna, hogy lesz olyan korhaz, ahol szivesen vagyok bent akar 12 orat naponta.
Persze ezt tovabbra sem tekintem normalis allapotnak.
Nyaron az orvoshiany megsokszorozodik, de a betegek is. Ugyhogy munka akad böven.
Mivel a heten az egyik doki megbetegedett, ezert az Einarbeitzeitom felgyorsult, mivel csütörtök delutan harom beteget fel kellett vennem, pentekre 11 istapolandom lett, akiböl negy hazament, ami azt jelenti, hogy negy zarot össze kellett hegesztenem. Persze a titkarnök pentek delutan mar nincsenek bent (es erre delben jöttem ra), ezert egyedül kellett megbirkoznom a feladattal, ami termeszetesen eleg kaotikusra sikerült. De megtudtam, hogy van egy Kurzbrief nevezetü formula, amire csak ra kell firkantani az ajanlott gyogyszereket, es mehet Isten hirivel, na ezt be is vetettem vegen, de mar olyan faradt voltam, hogy a bucsubeszelgetes a betegekkel leginkabb egy pantominjelenthez hasonlitott. De azert azt mondtak, hogy amikor legközelebb jönnek, kerik, hogy hozzam kerüljenek. (Nem is sejtik, hogy micsoda hazardirozasra vallalkoznak, mert kompetenciat nem igen erzek magamban).
Mivel termeszetesen pentek delutan minden közbejön, aminek közbe kell jönnie, ezert fel 10-kor sikerült elszabadulnunk Christinaval (bar voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltuk, hogy inkabb befekszünk betegnek egy agyba), es utnak indulni Pforzheimba, ahol is szalsza partira voltunk hivatalosak.
Julia, aki szülesi szabadsagra ment epp a heten (es olyan szep bucsuztatoja volt a korhazban 5 ev utan, hogy el is sirtam magam) meghivott parunkat a korhazbol egy olasz szalsza buliba. A ferje spanyol, es ugy megtancoltatott minket, hogy most is faj a talpam. Nem akarok dicsekedni, na jo akarok: azt mondta, hogy östehetseg vagyok:) Szoval kellett ez a kiruccanas, hogy valo embernek erezzem magam.
Es most irany Karlsruhe es nemi nagyvarosi nyüzsges!
Csok