A tobbi csodarol  es kalandrol legkozelebb. Holnap egy 7-10 napos Himalaja tovi faluturara es hegymaszasra (oxigen nelkul:) indulunk, internet nem lesz, igy remelhetoleg azutan adok jelet.
Oleles

India III

Az agrai racsodalkozas utan Ganesh atropitett minket Jaipurba, ami Radjastan tartomanyban talalhato. mely egy kevesbe szegeny resze Indianak. A muszlim fesztival vegigkiserte utunkat, igy rengeteg ember volt az utakon es a varosban. Az utazas faradalmait egy ajurvedikus kezelessel igyekeztunk enyhiteni. Megfaradt vegtagjainkat egy egesz testes olajos masszassal kenyeztettuk. Befejezeskeppen meleg olajat csepegtettek a homlokunkra kb. 15 percen at, en elkepzelni sem tudtam, hogy hova megy az a sok olaj, ami vegigcsurog a fejemen. A masszas utan reszt vettunk egy szemelyreszabott ajurvedikus tanacsadason, az orvos (indiaban negy orvosi iranyzat van, teljesen kulonbozo kepzessel, nyugati, ajurveda, tibeti es egy muszlim forma) megnezte a pulzust, a nyelvet, feltett par kerdest, es meglepoen talalo dolgokat mondott, illetve jo terapias tanacsokat adott, ami engem illet hetente egyszer meg kell innom 2 liter sos vizet reggel, majd kihanyni. Meg nem szantam ra magam a muveletre, de kivancsan varom a tisztito hatast. Ami a dosa tipusomat illeti pita vagyok, igy pl. nem ajanlatos fuszeres dolgokat ennem, ami most Indiaban eppen nem a legjobban kivitelezheto. De amugy igyekeztem megfogadni a tanacsait. Ami az egyeb orvosi iranyzatokat illeti, nagy a kisertes, hogy a tibeti medicinaba is belekostoljak. Illetve itt Lehben talakoztam egy kaliforniai emberrel, aki hagyomanyos kinai orvoskent jarja a vilagot, s kezeli akupunkturaval az embereket, kimerito eloadast tartott nekem a jin es jang mibenleterol. Felmerult bennem is az utazo orvoslas lehetosege, de egyenlore igyekszem elvezni a gondtalansagot.
Jaipurban igyekeztunk minden kotelezo turistaskodast letudni, igy pl. elefanthaton felcaptattunk a Amber Forthoz, ami egy erod es kiralyi palota, elkepeszto kilatassal a videkre. Ami az elefantolast illeti, az egy eleg vicces dolog, amig ki nem tapasztaltuk a helyes utazasi modot, majdnem lehuppantunk a meretes allatrol. Ami az indiai talalekonysagat illeti, sokat fotozzak ilyenkor a turistakat, igy par ora mulva rankakadtak a varosban a polaroid fenykepekkel, amik minket abrazolnak, mikozben elefantolunk. Minden latvanyossagban akadt egy segitokesz hindu srac, ami egy kozos fotoert cserebe lelkeseb magyarazott a hindu vallas rejtelmeirol. A legnagyobb elmeny a hindu istentisztelet volt, ahova Ganesh bevitt minket, itt rajtunk kivul nem volt feher ember. Indiaban mindenki vallasos, nem is ertette Ganesh a kerdest, hogy vannak-e ateistak. A lakossag 60 szazaleka hindu, 30 muszlim, a maradek kereszteny es buddhista. A hinduk mindennap jarnak templomba, a legtobben hajnalban, mi a fel 11-es szertartason voltunk, de ekkor is tele volt a templom, mely egy nagyon szep nyitott epulet, tele diszekkel, Sivat, Krisnat es egyeb istensegekett abrazolo szobrokkal es festmenyekkel. A hinduk exstazisszeruen enekeltek, es vartak az aldasra. Minden korosztaly jelen volt, megtudtam, hogy a jellegzetes narancssarga ruhat viselo, rasztahaju emberek, a babak, akik az imadkozasnak szentelik az eletuket, es a templomban laknak, nem hazasodnak, hanem az emberiseg javulasaert meditalnak. Velunk nagyon kedvesek voltak, mi probaltunk felvenni a ritmust, es Krisnat kertuk, hogy az aldozati eledelkent felkinalt turokremtol ne kapjunk hasmenest.
Indiai asszimilacionkat elosegitendo ellatogattunk egy textil uzembe, ahol feltoltottuk ruhatarunkat szarival, panjabival egy egyeb indiai viseletekkel, a hianyzo darabokat a bazarbol szereztuk be. Mindekozben nagyon erdekes csevelyeket folytattunk indiai emberekkel. Szinte mindenki beszel valamilyenm szinten angolul. A kereskedok nagyon sokat dolgoznak, 10-12 orat naponta, nincs hetvege, nincs szabadnap. Sokat eloszor megprobaljak megteremteni az anyagi biztonsagot, aztan hazasodnak, addig a nagycsaladdal elenk, sokszor 20 ember egy haztartasban. Velunk mindenki nagyon kedves es segitokesz volt eddig, persze meg kell tudni huzni a hatart. Sokan soha nem jartak kulfoldon, vagy hagytak el szulohelyuket, igy minden kulfoldi informaciora ehesek.
Az indiai outfitet kiegeszitendo fantasztikus hennakoltemeny varazsolodott a karunkra, most egy het utan konstatalom borusan a mu elmulasat. A jaipuri szin-, benyomas- es emberaradat utan szemelyes soforunk elvitt minket Delhibe, ez az ejszaka folyaman tortent, mivel a repulo hajnalban indult Lehbe. A sztradan teherautok kozott cikazva sikerult 7 ora alatt megetenni az amugy nem olyan hosszu utat. A Tatan csak egy ket ajtot erinto karcolas esett, ami Ganesh sztoikus nyugalommal vett tudomasul. MIvel tul koran odaertunk (a kozlekedesi viszonyok kiszamithatatlansaga miatt 2 orat raszamoltunk), ismet modunk nyilott a delhi repteren par orat eltolteni. A napfelkeltet a Himalaja felett eltuk meg, ez amugy a vilag egyik legbonyolultabb repuloutja, a pilotak extra kikepzest kapnak hozza. Szerencsesen landolunk, es egy sokkal nyugodtabb, bekesebb, hidegebb, hegyesebb, spiritualisabb Indiaba csoppentunk, ami valojaban egy kis Tibet. Itt a megfaradt utazo megpihenhet, nagyot merithet a buddhista tanokbol, fantasztikus sorsokkal, elkepeszto utazokkal, utkeresokkel talalkozhat, jogazhat, meditalhat, 5-6000 meteren turazhat, es kozben elvezheti a fantasztikus internacionalis konyhat, mentateat szurcsolhet 10 eurocentert, es elkepeszto eszmecsereket folytathat az ujdonsult baratokkal. De errol bovebben legkozelebb.














 

India II

A Dalai Lama (akinek rezidenciaja 20 km-es korzetben van epp tolem, es szerdan nyilt auidienciat tart itt) nyugalmaval probalom tudomasul venni, hogy az egy ora alatt irt bejegyzes, melyben ugyan csak az elso nap esemenyeit sikerult ecsetelnem, elveszett.  3500 meter magasan nemcsak az oxigen, hanem az internet is kevesebb. Most Ladakh fovarosaban, Lehben tartozkodom. A telepules, mely repuloterrel es 20000 lakossal bir az internetnek es telefonkapcsolatnak hijjan van, 4 nap utan verge van valami egy internetkavezoban, amit megrohamozott mindenfele nepseg. De magprobalom idorendben tovabbvezetni a kalandozas fonalat. Ami hogyletemet illeti egy percig se aggodjatok, pompasan vagyok.

Tehat a kocsi amibe bepattantunk valojaban egy Tata Indigo volt, es kezdetet vette a nagy amuldozas. A nagy paratartalom es smog miatt 100 meternel tovabb nem lahetett latni, de az is epp eleg csodalkozasra adott okot, amit igy lattunk. Ugy tunt, hogy Delhi mind a 12 millio lakosa az utcan van. A kozlekedes aktiv resztvevoi az autok, teherautok, traktorok, motoros es biciklis riksak, motorok egy egesz csaladdal, biciklik (meg a sztradaszerusegen is), gyalogosok, passziv resztvevoi a tehenek, kutyak, szamarak es majmok. Ganesh szerint kb. 10 halalos baleset van Delhiben naponta, a latottak alapjan en ezt keveselltem. Az egyetlen kozlekedesi szabaly, hogy aze az elsobbseg, aki hangosabban es kitartobban dudal. Ettol fuggetlenul eleg nagy biztonsagban ereztuk magunkat a hatso ulesen, meg az sem lepett meg, hogy a sztradan szembe jott egy auto, de miutan elmeselte, hanyan halltak mar meg a kocsijaban, nem sikerult olyan nyugodtan szunyokalmi, mint ahogy terveztuk. 2 ora utazas soran megkerdeztem, hogy mikor erunk oda (az irodaban szt mondtak 2 ora az ut) a valasz meg 3 ora volt. De direkt ezen a hosszab uton jott, hogy lassunk valami erdekeset. Na ez sikerult is. Nyomorbol kijutott boven, eszmeletlen embertomegek az utcan, mely sokaknak lakhelyeul szolgalt, ehezo, lerongyosodott emberek, mindenhol szemet, mert a szemetgyujtes nem megoldott. Az inidiai  paradoxon mar erzodott, a nok a nagy szegenyseg ellenere mindig adnak magukra, gyonyoru szarikban soprik a kakit vagy mossak a ruhakat a nem epp tisztanak tuno folyovizben. Itt mar annyira kesz voltunk, hogy nem igen voltunk kepesek tobb impressziot befogadni. Megesett az elso eves, annyira ehesek voltunk, hogy a hallott remtortenetek sem rettentettek el (persze volt nemi parazas, pl. hogy a szivoszal er vagy nem er), es lenyomtuk az elso edesburgonyat, amit azert vodkaval oblitettuknk le. Ami a szekletdolgokat illeti, en megvagyok, egy ket akklimatizalodasi hasmenes megvolt, de Revina epp kuzd az elemekkel. Amikor mar minden pozicio elviselhetetlen szenvedest okozott a Tataban vegre megerkeztunk Agraba, ami egy masik pelda a paradoxonra. itt talalhato a vilag talan legszebb epulete, a Taj mahal, ugyanakkor a varosban merhetetlen szemethegyek es szegenyseg honol. A monszun miatt sok utca jarhatatlan volt (persze ez nem nagyon tartotta vissza az indiaiakat, es siman szeltek at biciklivel a fel meteres vizeket), igy egy oraba telt mig elertunk a hotelhez, tehat megint modunk volt bepillantast nyerni az utcai eletbe. Megvallom, hogy itt nem szivesen setalgattunk volna egyedul az utcan, nem is lattunk turistakat. A legfelelmetesebb pillanat az volt, amikor egy martona az elottunk elakadt motor hatso ulesen eleg idegesen reagalt Ganesh turelmetlensgere (mondjuk majdnem elutotte) es majdnem betorte mergelodeseben az ablakot. De vegulis megerkeztunk a hotelbe (ami a kesobbieket nezve luxusnak szamitott), es mely alomba merultunk. Ejfelkor felebredtem, es konstataltam, hogy ket lehetoseg letezik, vagy igen hideg es a legkondicionalo elviselhetetlen moraja vagy meleg para es a hutoszekreny monoton zugasa. Node masnap ellatogattunk a Taj Mahalban. Ez tobb szempontbol is feledhetetlen elmeny volt. Egyreszt az epulet es a kornyezet amiben fekszik elkepeszto, egy nagy csipkecsoda palota. Az uralkodo (nev kov.) a kedvenc felesegenek epitette mauzoleumkent, aki a L.P szerint a 14 gyermek szulesebe belehalt, a masik konyv szerint feljet elkiserte a csataba, es ott kapott halalos sebesulest, mindez 400 eve, igy mar ki tudja mi az igazsag. A lenyeg, hogy az azota is a legnagyobb szerelmi szimbolum Indiaba, sokan ide jonnek naszutra, es mindenki vagya, hogy egyszer eljusson ide eletebe, persze ez nem sokaknak adatik meg. Az indiai latvanyossagokba a belebo a helyieknek otod annyiba kerul, mint a kulfoldieknek, amit en egy nagyon jo dolognak tartok, mondjuk igy is csak kb. 7 euroba kerult a beugro. A masik racsodalkozas az volt, hogy mar a bejaratnal feltunt, hogy fiatal sracok mindenaron velunk akarnak fotozkodni, ez addig fajult, hogy kb. 100 csaladi es egyeb ominozus fenykepen szereplunk. Meg kell vallani, hogy Indiaban igazi sztarok vagyunk, imadjak a nyugatiakat, es mindezt igaz csodalatbol teszik, es nem hasznaljak ki a turistakat, mint pl. az arab orszagokban. Mondjuk en is eleg nagy kultursokk lehettem nekik a feher borommel es felcentis hajammal. A noknek itt mind gyinyoru hosszu haja van. Miutan atment rajtam a nyirogep, sikerult megtudnom, hogy Indiaban a rovid haj nemem eseteben tarsadalmi kitaszitottsagot jelent. Az elso napokban felszegen probaltam a helyzetet palastolni, de rajottem, hogy igazabol bejon nekik. Nagyon nyitottak minden massagra. Sok nyugati turista mondjuk nem volt a Tajban, de megis mindenki velunk akart fotozkodni. A sracok gatlastalanul az muszlim csaladapak meggondoltabban, az anyukak kedvesen ultettek ulunkbe csecsemoiket. Ez ez azota is igy folytatodik. Amikor epp elcsuggedve ultunk Jaipur egy padjan, megrohamozott minket egy csalad, es 20 foto kisereteben adtak tudtunkra, hogy mennyire csodalnak minket, es a gyerekek nem gyoztek puszit nyomni az orcankra. hm, maris jobb kedvunk tamadt. No ez volt az elso nap delelottje, azota elefantoltunk, szariban pompaztunk, ajurveda masszazst kaptunk es orvosi konzultaciot, hennaztattunk, repultunk, hegyi betegek voltunk. De errol legkozelebb. Csok

India

Hu, itt vagyok Indiaban, magam is alig birom elhinni. Mondjuk, az eddigi esemenyek is eleg hihetetlenek, de mar kezdem megszokni a kultursokkot.
Erdekes modon, tobb itt az internet mint a Feketeerdoben, igy megprobalok eletjelet adni, de azert kicsit stresszelek , hogy mikor megy el a vetel, mert a monszun miatt akadozik a szolgaltatas. Hu ezt ay indiai billentyuzetet meg kell meg szoknom.
Egy igen hosszu ut utan (unterlengenharti otthonom felszamolasa, korhazi bucsu, frakfurtig vonat, ott egy perzsa vacsora Dananal, moszkvaig repcsi, 12 ora transzfer) megerkeztunk hajnalban Delhibe. Ezt annyira jol idozitettuk, hogy meg 4 orat kellett varnunk egy fantasztikusan modosult tudatallapotban a napfelkelteig, amikor is nekivaghattunk a delhii rengetegnek. Ami rogton megcsapott minket az az irdatlan paratartalom es a taxiosok hada volt, mindketton tultettuk magunkat, es elvergodtunk a m,etroig. a terv egyszerunek tunk, a szopermodernnek es olcsonak mondott metroval 5 megallo a lefoglalt szallas kozeleig, majd gyalogos megkozelitese az objektumnak. A hostelesek csak 12-kor tudtak volna felszedni minket, ill. becsekkolni csak ekkortol lehetett, igy volt idonk. Amde a metro nem volt olyan egyszeru sem olcso. Igy megiscsak egy taxiban landoltunk, igen kozvetlen soforunktol hamar megtudtuk, hogy ma kezdodik egy hatalmas muszlim fesztival, ha jol ertettem a ramadam vege 9de ennek meg utana kell neznem), es party van az egesz varosban. Ekkor meg csak orultunk ennek a hirnek, nem sejtven, hogy ez jelentosen befolyasolni fogja sorsunkat. Mikozben sok egyeb hasznos informacioval is szolgalt (pl. nem ildomos kajat a hatizsakban vinni, mert nemreg szetteptek kutyak ket japan turistalany, de lehet, hogy ezzen az infoval annyira nem sikerul titeket megnyugtatnom, de persze nem biztos, hogz ezt mondta, itt meg nem igen vettuk fol az indi englisht, igy kb. minden masodik szot ertettunk, 3 nap utan tartok 55%-os ertesnel.) megkozelitettuk a megadott cimet, ekkor felmerult az elso problema, nem adtak meg blokkszamot. Ez  szamunkra ismeretlen fogalom leven, mi eddig nem is hianyoltuk. Amikor a slam kelloos kozepen velte megtalalni a celobjektumot, kicsit elszontyolodtunk. ekkor az a memto otlete tamadt, hogy elvisz minket a turistairodaba, ott meg tudjak adni a pontos cimet. Nekem remlett valami a lonaly planetes olvasmanyaimbol, hogy delhiben egyetlen egy igazi turistainfo van, a tobbinek nem szabad hinni, nem emlekeztem epp a nevere, csak arra hogy 88 van benne. Amikor megpillantoottam az amugy nemm epp bizalomkerjesztonek tuno epulet ajtajan a 88-as szamot, a taxist igen szivembe zartam. Nem is sejtettuk, hogy az elkovetkezo 2 orat itt fogjuk tolteni. Meg kell hogy jegyezzem, hogy ekkor mar kozel 50 oraja nem aludtunk agyban, es eppen totalis kultursokkolodtunk. Egy igen segitokesz, es angolul is eleg kielegitoen tudo informatorhoz kerultunk. Felhivva a hostelt, kiderult, hogy a fesztival miatt le van zarvva az utcajuk, igy esely sincs a megkozelitesre, ergo nem tudnak minket fogadni.OKe, nem gond, keresunk mas szallast, Lonaly Planat (mostani szentirasunk, ezentul csak L.P.) felcsap, es kezdtuk hivogatni az olcso hosteleket, majd a kp. dragakat vegul a dragakat, de semmi, sehol egy hely a fesztival miatt, ill. csak 50 Euroert, ami az egesz havi szallasra szant budzsenk. Ahmad partfogasaba vett minket, es javasolta, hogy hagyjuk el a fovarost, es latogassunk el Agraba. Ok. Vonat? MInden jegy elkelt. Vegul a kovetkezo szolgaltatas kerekedett ki a dologbol: kisbusszal AGraba, ottalvas, masnap varosnezes, majd Jaipur, es kedd hajnalban vissza delhibe a repterre, ahonnan mar megvan a jegyunk Lehbe, es mindez azonnal. Az arat mondanom sem kell, hogy nem kellokeppen sikerult lealkudnunk, de hat tanulopenz. Es lassuk be, hogy az adott helyzetben nem igen volt sok valasztasunk, sem sok energiank sorsunk kedvezobb gabalyitasara. Persze Ahmad felkinalta, hogy nyugodtan pihenjunk par orat a lakasan, de nem eltunk ezzel a paratlan lehetoseggel, ahogy a repulon kapott hazassagi ajanlattal sem.
Le kell hogy szogezzem, hogy a 35 fok ellenere viselt hosszuujjuban es fejkendoben igen visszafogodtan viselkedtunk.
Igy tortent, hogy rogton ott termett Ganish (az elefantfejo isten Ganisha utan), aki innentol kezdve soforunkkent orrzoangyalunkka szegodott. A kisbusz persze egy negyajtos feher mercedes volt, amibe bepattanva kezdetet vette az indiai kalandozas. De errol meg kesobb, mert most olyan hanggok szurodnek be kintrol, amiket feltetlenul meg kell szemlelnem.
Csok

Melegebb éghajlatra távozom

Azt terveztem, hogy ódákat zengek az utolsó hetekről meg arról, ami korábbról papírt kívánt, de most éjjel kettő van, lefagy a lábam, és holnap megyek Indiába.
Ezért ez az utolsó beszámoló elhalasztódik.
Úgysem szeretek búcsúzkodni. Ennek ellenére már két hete folyamatosan ezt csinálom (másfél hete volt a búcsúbuli), így már nagyon ideje lelépni. Elég könny hullott már így is itt értem:)

Tőletek viszont nem is kell búcsút vennem. Terveim szerint folytatom a híradást.
Egy új blog készítése meghaladja az energiáimat, ezért valószínűleg itt.

Csók

Egészségügyi reform

Hogy miért jut újabban idő fürdőzésre meg futkározásra (merthogy majdhogynem rendszeresen rovom az erdőben a kilométereket)? Mert szerény személyem beizzította a magyar fronton szerzett érdekérvényesítési tapasztalatait. Ilyesmihez még a németek sem voltak hozzászokva, de móresre kellett őket tanítani.
Miután tavasszal igen motiváltan visszatértünk a dornachi Jungmedizienerfroumról (ez magyarul elég faramucin hangzik;  ifjú egészségügyiek fóruma), ami amolyan antropozófus Woodstock fesztivál volt, nehéz idők következtek. Az orvosok vagy szabadságon vagy betegek voltak, a pácienseket persze ez mitsem zavarta, és özönlöttek kis kórházunkba, aminek védőangyala elég sok feladatot kapott, és hála az égnek jól is végezte dolgát. De én úgy éreztem nem élhetünk többet ennyire vissza segítőkészségével, és ennek ismét egy levél formájában adtam hangot (néha, ha besokalok, írok egy levelet a főnökeimnek, hogy hékás, nem erről volt szó), de ez a levél már sokkal szofisztikáltabbra sikerült, mert pontokba szedtem benne, hogy mit kéne feltétlenül jobbá tenni. Nem mondom, hogy minden csont nélkül megvalósult, de nagy előrelépés történt  pl. laborügyben, továbbá végre konkrét főorvosi vizitidőpontok születtek. Mondjuk, ehhez kellett még egyet löknöm a gépezeten, amikor is egy "mi lehetne még jobb megbeszélésen" kibuggyant belőlem, hogy fix vizitidőpont nélkül nem lehet dolgozni. Miután Mathias nálam tervezte kezdeni a napot, és estig nem ért oda, ez némileg felbosszantott, és minden nyelvi és temperamentumbéli korlát ellenére megmondtam a magamét. Kissé megsértődött, de elgondolkodott a dolgon, mert este felhívta a Jant, hogy ő is így gondolja-e, mire Jan azt mondta, hogy teljes mértékben igaza van a Szidinek, csak eddig senkinek nem volt mersze ezt megmondani. No másnap Mathias reggel hétkor nálam kezdte a vizitet, azóta sikerült ezt a kezdést fél nyolcra optimatizálni, és a főorvosok pontos időbeosztás szerint dolgoznak, ami átláthatóvá teszi a napot, és a korai, pontos vizit miatt, az esti megbeszélés is korábbra csúszott, ami lehetővé teszi a nyári napsugarak élvezetét. Mathias művészi természetével úgy véli, ha időpontokhoz van kötve, elszáll a szabadsága, de talán mégis sikerül megtennie ezt a lépést a kórház érdekében. További újítás a kölcsönzött orvosok és nővérek alkalmazása, ez nem olcsó mulatság, de végre rájöttek, hogy kétszer annyi munkát nem lehet feleannyian elvégezni. Így a diagnosztikába besegítenek bérszakorvosok, akik elég jók, és eddig egy kevésbé jó ügyeletes orvos, akit haza kellett küldeni az ügyelet közepén, mert kiderült, hogy annyira rossz a látása, hogy nem tud vénát szúrni, illetve ha hívást kap, hogy fullad egy beteg, annyival jóváhagyja, hogy majd holnap megbeszéli a kollégákkal. Hát itt is igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve.

Rückschau II - Mulatozás

Továbbvezetni próbálva a Rückschau fonalát elmesélek még pár érdekesebb erdőszéli eseményt. Itt az időrendet sem előröl sem hátulról tartani nem fogom, annyira összemosódott már minden.
Most beszámolok az unterlengenharti partyéletről. Az elmúlt hónapokban szignifikánsan nőtt a mulatságok száma, volt, hogy egy estére kettő is jutott, és az események egymással konkurálva vonzották a táncéhes falulakókat. A helység legendás szórakozóhelye a Pajta, ami romkocsmákat megszégyenítő módon érdemelte ki a rompajta címet. Volt egyszer, hogy Daniela, Kristin berlini barátnője itt töltött egy hetet, a hatodik esős nap után annyira befordult, hogy sürgősen el kellett hagynia a települést, mivel Kristin ügyelt, ezért Daniela velem jött Baden Badenbe, ott egy idilli napot töltöttünk Annamarival és Antonnal, akik Freiburgból vetődtek oda, még múzeumban is voltunk! A visszaúton Daniela a fejébe vette, hogy Unterlengenhartot nem lehet kibírni józanon, ezért csak némileg ittasan hajlandó visszatérni. Mivel rám az a nyomasztó tudat nehezedett, hogy Klaus megbetegedése révén nem megoldott a másnap vasárnapi ügyelet, egyetértettem a tervvel, így a pályaudvarokon kis kiszerelésű gondűzőkkel szereltük föl magunkat. Az akció sikeresen zajlott, Daniela boldogan lépte át Unterlengenhart határát, és gátlások nélkül érkeztünk Heidrun nővér szülinapi bulijára, ami a Pajtában került megrendezésre. Sajnos a megvilágítás nem volt olyan erős, hogy érdemi fényképekkel szolgáljak a helyiségről, így lírai epikus leírással próbálom szemléltetni a helyszínt. Heidrunék portáján áll ez az elég öreg, de fitt épület, kívülről semmi különös, egy pajta, de belépve a legundergrundabb szórakozóhely. Ha épp nincs mulatság valószínűleg rendeltetésszerűen használják tárolásra, autójavításra, hűsölésre, meg amire egy pajtát használni szoktak. Én eddig még csak táncolásra használtam. Szóval már a megérkezés elég mesebeli volt, a falu prominensebb személyei már elég illuminált állapotban voltak, számomra mindig örömteli érzés kollégáimmal eme nonformálisabb viszony átélése.Ilyen eseményekkor visszatérnek a faluban felnőtt waldorfos fiatalok, akik közben megjárták a világot vagy épp most váltják azt meg, továbbá ott volt Jack, az amerikai cawboy hippy, aki hosszas ittléte alatt sem tanult meg németül, lehet hogy ebben az elfogyasztott öles drogmennyiség akadályozta meg, továbbá Carlos, a spanyol babysitter, Daniel, aki tüzes meteorsót csinált, Heidrun férje, aki elképesztő Micheal Jackson imitátor. Volt koktélbár, óriáspalacsinta sütés, tábortűz, dj. Ja és a pajtában a táncparkett mellett van minden, pár Harley Davidson, antik fúrógép, 30 éves családi fotók, diszkógömb, autójavító műhely, satu, oldskúl eszközök, nagyrészükről fogalmam sem volt, hogy mi, de jól néztek ki, olyan nagy gumigömb, aminek van két szarvacskája, és így a gyerek tudnak rajta ugrálni, ennek egy idő után nagy sikere volt, továbbá plakátok, képek, tükrök, régi babák, 30 év felhalmozott emlékei.

Egyik pénteken nagy fáradságomban azt gondoltam, hogy átugrok Kristinékhez felhörpinteni egy Gin tonikot, (no nem mintha itt ilyen nagy alkoholizálás zajlana, de hát a jól végzett munka jutalma...) no és ott volt Melly is, Jan sógornője, aki szintén berlini, így tudja mitől döglik a légy. Szokatlan módon nagy zenebonát hallottunk az erdő felől, így felkerekedtünk, hogy felfedezzük, honnan ered a muzsika. Az erdő felől érkeztünk, mint valami jetik, és egy esküvői mulatságban lyukadtunk ki. Szerencsére senki sem vette komolyan a dresskódot, így nem tűntünk ki péntek esti mackóruhánkban. Egy szuper rockabiliband húzta a talpalávalót, és a félszeg németeknek megmutattuk, hogy mi az a bugi. Bár fogalmunk sem volt, hogy ki esküszik, a menyasszony jóbarátaiként felmarkoltunk pár itókát és folytattuk utunkat az unterlengenharti éjszakában. Elég hamar egy szuper szülinapi buliban lyukadtunk ki, Martin épp az ünnepi fürdőzését töltötte az ajándék medencében. Én meg is voltam hívva a mulatságba, csak teljesen megfeledkeztem róla, de volt ajándék a tarsolyunkban (a menyegzőről elcsent lufiszív). Itt pár mohitóval és grillel meg jóravaló dj-muzsikával fogadtak bennünket. Mivel nem hajnali hazatérésre készültem, ezért nem vittem magammal kulcsot, és a ház bejárati ajtaja meglepő módon be volt csukva, a konyhaablakon keresztül sikerült behatolnom. Másnap meglehetősen korán kellett kelnem, mert elő kellett készíteni a terepet a búcsúbulimra. De erről még szólok....